Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Szalatnai Rezső: Kosztolányi Dezső
SZALATNAI REZSŐ: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ iNémsolkáira virág nő Kosztolányi Dezső sírján. Talán hóvirág és ibolya, biztosan ők, az elsők, a tavasz tavaszából valók, a változás első hírvivői. S a iföldszagú, részegítő szőke szellő végigfut a picinyke kelyheken. Jusson eszünkbe egy Kosztolányi-vers s tüstént érezzük e virág-kéltette hangulatot, minit valóságot, melyet a költő hitelesít. Reviczky Gyula írta le először, hogy „a világ; csak hangulat", de Kosztolányi Dezső érvényesítette, irodalmi erővé alakította, erővé, mellyel építeni lelhet, mint a politikai cselekedetekkel. Művész volt. Alkotásai életünk legbensőbb színeihez-ízéilhez tapadó zenei ópuszok. Kosztolányi szelleme e hangulat nélkül: közhely, riport-esemény. De ez minden művészi alkotással így van, s kétségtelenül a legkönyörtelenebb harccal kell harcolnunk a „tartalmi kivonatok" és rokonaik ellen. Számon kell kérni az emberektől az eredeti szöveget, a teljes partitúrát. Egyetlen fontos jelző se sikkadjon el. Kosztolányii Dezső szellemét is csak így idézhetjük fel igazán. Mindenki tudta, hogy menthetetlen, ő maga leginkább. De a cudar betegséget, mely alattomosan belfészkelte magát a költő gégéjébe, előbb vettük észre minden híreknél. Váratlanul elmaradtak a pesti rádióból Kosztolányi Dezső előadásai, azok a ragyogó miniatűrök, amikéit régi magyar írókról rajzolt a hallgatói elé. Egyidélig mégi a felesége olvasta fél a sorozat folytatását, aztán az is elmaradt. Már akkor elkezdődött a költő haldoklása. A halál összelfont karokkal megállóit ágya előtt s meg nem mozdult onnan, amíg a múlandó test mirigyeit piócaként ki nem szívta. Hónapokon át tartott ez ai borzasztó búcsúzás és kivonulás az életből az értelem tökéletes világiossága és ellenőrzése mellett. Kosztolányi) Dezső, kit mindenkinél jobban izgatott a Halál titka, azt hiszem, e titkok ránk eső részét mind megismerte, ám egyúttal megszenvedett is mindazért, almiért az írástudóból az ember megszenvedhet gyarlósága, e rangrejtett gyarlóság, és rossz indulatainak vaksága, e fényben hordott s nyilvánosan gyakorolt vakság miatt. A Halál feloldózása már csak a tiszta lényt találta maga előtt. A döbbentő hír fájó ünnepélyességében kérdeztük először: ki volt Kosztolányii Dezső? Soha annyira nem éreztük, hogy az élő írót menynyire körülveszik az ellenmondások, mint épp Kosztolányi Dezső esetében. A halál szétfújja az ellenmondá sókat s felgyújtja az értékelés örök égőit. Kosztolányi életéről, földi másáról nem mond regényessé get a krónikája. Kosztolányi Dezső úgy élt, mint a modern alkotók mind, kik egy virtuális szigeten élnek, a magány kozmikus és társadalmi egyéni ességében, valóban azonban egy nagyvárosi házban, mely földrajzi és társadalmi értelemben forróbb közösségben él nemzetével és emberiségével, mint bárki másé. 1885-ben született Szabadkán, ötven esztendőn át élt, de életében nem voltak nevezetes események, mint
