Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Kossányi József: Hajnali ének - Telek A. Sándor: Isten világa. Áldott élet. A cseléd kérdez
KOSSÁNYI JÓZSEF: HAJNALI ÉNEK Feljött a nap, vártán a lélek dolgok csúcsán figyelő őrszem... nem vagyok hős sem, csak örülök, remélek s mert szeret az Isten: dalolok — nem félek... Feléje indul most minden ének: barázda, virág néki dalol, csillogó ég alól indul az öröm, alkony lesz mire megfutom köröm ... De soká lesz alkony, mert szerelmes [dalom bolyhos örömet nyit most rendre, Isten-álmok aranyos vedre egyre buzog ... szivedre szivem Istenem, ha megengeded, már ráteszem ... Figyel a lélek, száll a harmat, fürdünk égi sugárzásban, tájak szelíd virágzásban: boldog vagyok!... gyermeki szívem hószin tiszta, mérhetlen források szent vizét issza. Ól áldott legyen a végtelen Isten. Ó! áldott az Élet, a gyermeki lélek! Repesve állok, mint fehér őzek napfényes reggel virágos szívemben ezernyi keggyel... Halál nem szólongat, bánat nem bordalolok és csodálkozom, ízongat, örülök, — nem utálkozom, boldog vagyok és megköszönöm, hogy élek e földi édes tájon, így találjon, szelíden várom a végtelen Isten, — — ha hozzám jön egyszer. TELEK A. SÁNDOR: ISTEN VILÁGA A gyalupadom tele papírral Könyvvel gyaluval: lélek és test Két szimbóluma tarka lim-lomban: Csak itt időzöm szíves örömest. Óh! szent ez a hely. Innét az élet Mindlen öröme, minden gyötrelme Élőmbe tárul. Minden imádság És minden átok, mi ronggyá tépett Ide omlik az arasznyi helyre. Ha Isten egyszer tenyérnyi folton Akarná látni, hogy mit alkotott, Csak ide nézne s látna köröttem Száz új Napot és tűnő csillagot, Amint buzogva jönnek és mepnek Változó sorsú éjén egemnek... Itt hull homlokom záporesője, Lelkem harmata, sóhaja: dalok Míg képzeletem végtelen rónák Viharrántotta útján andalog ... Jámbor órákon ide hull elém
