Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Gutay Alajos: Gyermekünk elé. Tavasz elé

TAVASZ ELÉ

Szent mámor leng az édesmézü tavaszban s a télvirág sírján halkan dudorász a szél.

Szívem tavasz-lehellettől megnyílik és magához öleli tündöklő fényét a napnak, mely úgy zuhog, mint hegyről rohanó víz

Ibolyák kanditnak elő az erdők mohás fái mellől, felszíva az avar harmatát.

Életkedv zsendül a selyemszálú zöld búza dermedt szálán, s a széttárt világ kebléről illat rebben, a tavasz ize, mely titokkal, csodákkal terhes.

Áldott légy, tavasz,

ki a vándorok útját virággal, illattal hinted be.

Áldott légy, tavasz, hogy álmodni engedsz kenyérről, örömről, s engeded reménységünket felcicovajudó képzeletünkkel. [mázni

Jöjj! gyújts bennünk lángot, hitet, nogy tudjunk még remélni Uj élet, uj tavasz eljövetelében.