Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Szitnyai Zoltán: Csak az egyszer
SZUNYÁI ZOLTÁN: CSAK AZ EGYSZER A szobalány' jelentette, hogy a taxi már lent vár a ház előtt. A férj mégi egy pillantást vetett a tárcájába, ahol három huszas lapult meg vékonyan, egymás mellett. Erre természetesen aligha lesz sziükségi az éjszaka folyamán, de a jóérzés állapotához tartozik, hogy ne legyen pénz nélkül az ember. Ami ezüstpénz taxira, borravalóra kell, az1 a nadrágzsebbe került. A papírpénz csak afféle színpadi kellék, ha megjönnek a vendégségből, visszakerül az asszony vaskazettájába, hogy a hónap hátralevő napjainak zavartalan folyását ibiztosíitsa. Erzsébet még» boldogan bekebelezte a szobalány elragadtatásának szavait, hogy milyen szép ez a ruha, milyen gyönyörű a nagyságos asszony, suhogva és csillogva elindult az ura után. Az is pompás érzés volt, ami'nt a szatócs, a cipész felesége és a pékné kifutottak üzletük ajtajai elé és irigy, bosszankodó, meg csodálkozó pillantásukkal sokszorozták meg elvonulásuk örömét. A férj bemondta a soffőrnek a címet s az autó kifutott velük az egymást ismerő szomszédok polgári negyedéből, a magánpaloták kertes városrésze felé. A késődélutáni nap utolsó sugarait öntötte az utcákra s ők ketten estélyi! ruhájukban, úgy ültek egymás mellett a nyílott kocsiban, mint esküvőről érkező vőlegény és menyasszony. Előzőleg! eltanakodtak azon, hogy autóbuszon menjenek-e, vagy taxin? Végül a férj döntött a taxi mellett. Mert még, világos nappal van, mert estélyi ruhában vannak, mert nem érkezhetnek gyűrötten és átverejtékesedve, mert — és talán ez volt a legfőbb érv — egyszer ők is megengedhetnek ennyit maguknak. Szótlan mosollyal ültek a kocsiban, néha egymásra néztek jelentőségteljesen és összemosolyogtak. Két esztendős házasságuk óta, most először voltak hivatalosak olyan helyre, ahol a pénzvilág, a politikai élet és a művészetek előkelőségei is bejáratosak. A házigazda majd bekonferálja Istvánt, mint fiatal és kitűnő építészt. Ó, a lehetőségek szinte végtelenek. Itt a kedvező alkalom, csak okosan kell felhasználni. A kocsi már a villanegyedben futott velük, az olajjal öntözött, kemény utón. A látóhatár mögé hanyatló nap vérvörös fényével festette be a lapostetejű, színes házakat a sűrű lombok között. Csillogó magánautók illantak el mellettük olyan sebesen, hogy motor bugásuk épp csak a fülükbe zizzent, mint közelben elröppenő rovarok parányi zúgása és máris elnesztelenedett messze mögöttük. Az asszony néma kábulatban szedte magába a jólét világának ezeket a ritkán élvezett élményeit, aztán az urához simult s a benne gomolygó mondatok folytatásaképen mondta: * — Nekem azt súgja valami, hogy hamarosan a magunk kocsiján fogunk száguldani a magunk villájába. A férjben iis voltak hasonló gondolatok. Mint a legtöbb ember, aki még az élet szerény biztonságot nyújtó kereteit sem találta meg, haj
