Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Gutay Alajos: Gyermekünk elé. Tavasz elé
valamelyik nyugati kultú ráfiamban. Ha Szovjetoroszországiban teljesen megbukik a rendszer, ha az új hősi forradalmár embertípus helyett csak ilyen gyáva nyárspolgár születik, amilyenről a Gide-k írnak, vele pusztul az egész marxizmus minden válfajával és árnyalatával együtt. A szociáldemokrácia elnyárspolgáriasodott, a IV. intern a c ion álé egy ember magánügye és mindén cselekedetre képtelen. Most bekövetkezett a nagy csapás, mikor a nagy orosz eszmény, a nagy kísérleti telep isi hűtlen lett a marxizmus „nagy megálmodójához." Sztálin magánügyévé vált s az új forradalmi hős helyett minden nyárspolgárnál nyárspolgáribb embert termelt ki. A marxista vezérek a marxizmus nevében tagadták meg a marxizmust. A szimpatizálók és a hívők ott állanak most a megtagadott marxizmus válaszútján. Aki irányt mutasson, nincs többé. Vájjon hova jutnak, merre fejlődnek az új orosz szfinx csodá lói, milyen újabb in témádon áléba mentik át az örök forradalmárok örök nyugtalanságát és végül hová vezet Sztálin birodalmának útja? A szovjet húszesztendős fejlődésének mérlege ismét csak kérdésekkel zárul. Az orosz szfinx tovább is rejtélyesen néz felénk, Iki tudja mit akar? GUTAY ALAJOS: GYERMEKÜNK ELÉ Talán boldogok lennénk, ha volna kertünk, s a kertben sok virágos fánk, s egy kisgyermektől hangos hófehér nyoszolyánk. A gyermeknek éber, fényes kék szeme volna és hozzánk édesen gagyogva szólna; csillogva, fénylőn tündöklőn nézne anyjának öröm könnyes két szemébe. Boldogok lennénk, ha összetörné végre ezt a roppant csendet, felforgatna minden utjátálló rendet és ezért mi mégis csókkal ostromolnánk, akár a,z angyalok, oly boldogok volnánk.
