Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Rády Elemér: A válságba jutott marxizmus

A Szovjetoroszországból érkező hírek egymásnak ellentmondanak, az írók és tudósok lesújtó kritikával, a marxista hívők csalódottan, a hitetlenek pedig igazoltan jönnek vissza. Mi az igazság a szovjetben? kérdezzük. Az, amit a szovjetpropaganda világgá Ikürtöl, vagy az, amiről ezek az írók, tudósok és utazók beszámolnak?

Ezekre a kérdésekre kell megfelelni, mert ezek a problémák túlnőnek a szovjet keretein s az emberi kultúra jövő fejlődése szempontjából óriási jelentőségűek. Mindaz, ami a szovjetben történik, nem az orosz nép belső ügye és nem csupán az orosz államalkotás gigantikus kísérlete, hanem több — s ez a fontos —európai ügy. A mai gazdasági és szellemi életben nincsenek elhatárolt területek, minden érdekkör érintkezik és kereszteződik mindennel. Ha a bolsevizmus csak nemzeti ügynek hirdette volna magát s lezárta volna sorompóit az eszmék kivitele elől, akkor is kihatásaiban éreztette volna befolyását. A fasizmus például sohasem akart exportcikk lenni, sőt Mussolini egyik alaptétele, hogy a fasizmus utánozhatatlan. És mégis: a fasizmus sikerei nagy és hatalmas nemzetekben indították meg olyan lelki folyamatokat, amelyek megváltoztatták Európa politikai képét. Ha egy-egy nemzet belső átalakulása ilyen hatással van Európa szellemére, menynyivel nagyobb jelentősége van egy olyan mozgalomnak, melynek lényege a továbbterjeszkedés és a világuralomra való törekvés. A bolsevizmus kezdettől fogva hirdette önmagáról, hogy exportcikk s az orosz szovjet csak az első fix pont, ahol meg kell vetnie lábát, hogy meginduljon további1 hódító útjára. S emellett még Európa minden országában ott vannak a marxi világszemlélet megváltói, szimpatizálók és harcos szervezők, akiknek szeme a szovjetre tapad1, akik fanatikusan hirdetik, hogy „ex oriente lux" — de akik ugyanakkor várják is ezt az életet adó világosságot keletről. Minden megirezdülés, amely a szovjeten keresztül megy, megrázza ezeket az európai initeilektuelléket és a mögöttük álló tömeget is. Ugyanekkor a komintern hatalmas apparátusa pedig olyan gigantikus propagandaszervezettel hálózza be' az egész világot, hogy igazat kell adnunk annak a svájci tudósnak, aki már arról beszélt a közelmúltban, hogy az egész világ alá van aknázva s valóban tűzhányón ülünk.

Lehet-e ilyen körülmények között észre nem venni, hogy a szovjet valóban európai ügy, az európai kultúra élet- és létkérdése, hogy a marxizmus nagy á 11 a im a Ik o t ó kísérletének sikere vagy csődje alapjaiban é <tí t n t i az európai kultúrát?

A marxizmus ugyanis már túlságosan beleszőtte magát szellemi életünkbe. Finom szálaik húzódnak át egész kultúránkon, amelyekben megakad a szovjet-világnézet propagandájának minden elejtett ballonja. Az emberek általában tévesen ítélik meg a helyzetet s szeretnek mellébeszélni a dolgoknak. Legyünk tisztában: a bolsevizmus nem azért jelent veszedelmet, mert a világ egyihatod részében uralomra jutott, hanem mert korszerű mozgalom. Komoly társadalomkutatók állapítják meg, hogy félelmetes összhang van a bolsevizmus és a modern lélek között, — nem a kommunizmus és a kommunista életforma, hanem a bolse v izmus és a modern lélek között. A kommunizmushoz erkölcsi erő kell, épp az, ami a modern emberből sokszor hiányzik. Ezért tolódott át a bolsevizmus problémája Európában