Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Rády Elemér: A válságba jutott marxizmus

gazdaságpolitikai térről (a kollektív gazdasági rend megvalósítása) világnézeti síkra. A polgári társadalom teljesen át van itatva egy finom materializmussal s ez alól egyik társadalmi osztály sem kivétel. A Ibolsevizmus erre a lélektani alapra támaszkodott, amikor ebből a materializmusból levonta a százszázalékos következtetést — s amit a liberalizmus, skepticizmus és a múlt század egyéb szellemi mogalmai nem mertek megtenni — eredővé emelte a következetes materializmust. A bolsevista küzdelem éveken keresztül a szovjet gazdasági rendje ellen 'hadakozott. Don Quijote-1! harc volt ez, mert nem létező veszélyek ellen küzdöttek. Maga a szovjet is először ezt a gazdaságpolitikát számolta fel s a doktrinér marxizmus kereteit először azzal törte át, hogy a nagy gyorsasággal nyélbeütött államszocializmusról lassan és fokozatosan tért át az államkapitalizmus felé s elvileg meg nem engedhető koncessziókat tett a magántulajdonnak. A veszély tehát nem itt volt.

Az antibolsevista propaganda évekig süket maradt az iránt, hogy a bolsevizmius lényege egy új li e I ik í s é g kialakítása, egy új e m b e r t i p u s m e g teremtés e. Ezt a bolsevista Lelkiséget a legtisztában Maxim G o r k i j fejezi ki. A k es e r ű ember: ez Gork'i j. Lelkében egy félelmetes vonás van: a könyörtelenség. Szerinte a világ ostobán van berendezve, a szenvedésnek nincs értelme, csak az ember az oka, „a kártékony e m b e r", akit kikeli irtani s új emberre van szükség. Az egész bolsevizmusban ez a vonás a legrettenetesébb, mert csak gyűlölettel akarja megmenteni az emberiséget. És félelmetes is, mert könnyen megtéveszt. A polgári' társadalomnak fogalma sincs azokról a poklokról és mélységekről, amelyek ezeket a leikéket fütik.

Itt tolódik át az egész marxizmus kérdése világnézeti síkra és itt dől el, hogy ki tud-e a marxizmus egy új világrendet alakítani. Az új ember a lényeg s a bolsevista kísérlet, az egész orosz probléma itt kulminál: tudott-e a marxizmus húsz esztendő alatt egy ilyen új embertípust termelni, mert ha ezt a problémát megoldja s az új szovjeteimber ideálját állítja a propaganda szolgálatába, ez a materializmustól megfertőzött, a bolsevizmushoz hajlamos európai polgári társadalom menthetetlen.

Legyünk tisztában azzal is, hogy a marxizmus szempontjából ma már egyedül csak a harmadik internacionálé jön számításba. A szociáldemokrácia, a második internacionálé, kívénihedt és belemerevedett nyárspolgári formáiba. Az egész társadalmi és politikai élet radikalizálódott, a tömegek teljes megoldást és új életformákat keresnek s ugyanakkor a világnézetek harcálban a szociáldemokrácia a nyárspolgári Ikómpromisszuimot jelenti. Ezzel el is veszítette a játékot. A tömegek felé nincs már vonzóereje és világszerte tapasztalható is a második internacionálé bomlása. Belgiumban például, ahol a világi egyik legjobban és legrégebben megszervezett szociáldemokrata mozgalma volt, épen a közelmúltban indult meg ez az oszlási folyamat és a párt három frakcióra hullott szét. Egy része a bolsevizmus felé kanyarodott, másik része a jobboldal, a Rex mozgalom felé keres kapcsol a tóikat és nemzeti jelleget ölt, s a közép, a dogmatikusok, az egykor nagytekintélyű Vand érveidével az élén tömegek nélkül állanak, belemerevedve a második iinternac ionálé nyárspolgári dogmát izmusába. Hasonló folya-