Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Neubauer Pál: Hubay Jenő
tartozik és meg kell elégednünk Hubay operairodalma helyének pontosabb meghatározásával. A nyolcvanas évékben még ragaszkodtak az EfkeHféle pátoszhoz egyrészt, másrészt a wagineri deklamádióhoz, mint ezt Oscar Bie a ,;Die Oper" című kitűnő könyvében kifejti. Szerinte a „Bánk bán" után alig mutatkozott fejlődési lehetőségi a magyar eper a zenében, mert ritmus és folklóré egyaránt ki volt merülve, azaz Erkel ennek a két mozzanatnak tovább nem fejleszthető mértékét adta. Nos hát, Hubay már a Cremonai hegedűs című operájával az új és — mondhatjuk bátran, — a modern magyar romantikát teremti megi és úgy tűnik fel a magyar operairodalom eddig nem éppen ragyogó egén, mint az üstökös, amely nem törődik azzal, hogy megzavarja a zenei csillagászok számításait és néhány bolygó pályáját más irányba tereli, hanem rákényszeríti az égbolt báimulóit, hogy hódoljanak meg egy zenei zseni üstökösszérűén szabálytalan, de éppen ezért új törvényszerűségeket teremtő megnyilatkozása előtt. Igen, a Cremonai hegedűs^sel Hubay visszarántja ia zenei romantikát az örvény széléről! A romantikus zene teljesen eltávolodott volt a való élettől és ez minden művészet veszte: Hubay értett hozzá, hogy olyan romantikus zenét alkosson, amely reális volt, mint a való élet és mégis telve megváltó, a való élet minden bajától megváltó romantikával. Minden leírt sora az életet, az igaz, meg nem hamisított életet szolgálja; zenéjének ereje, leleménye, a dallambőség, a ritmus és a vonalvezetés, az egész új zenei berendezés ennek a négy és szent célnak a szolgálatában áll. Ez a lírai belsőség azután az élet drámai iskolájában megedződve felfokozódik a Karenin Anna és az Álarc drámai fortisszimójáig. Hubay zseniálisan intuiciós módszere az operakomponálásnál talán legjobban a „Karenin Anna" partitúrájából tűnik ki, mert ez a szöveg az ízig^vérig magyar zeneszerzőt nehéz feladat elé állította. Ezért álljon itt egy vázlat, amely ezt a módszert próbálja demonstrálni. Hubay zenéje egyrészt drámai aláfestése a megrázó történetnek, másrészt ezen magasan túlemelkedve szélesen hömpölygő zenékart reveiéi. Bár a cselekmény gazdag és sokrétű, Hubay nem ragadtatta el magát és nem tért el a dráma lényegétől, amelyet zeneileg maradéktalanul kifejezett. Még a háború előtt írta ezt az operáját, amikor Strav'insZkij pogány csatakiáltásai vagy Skrjabin kivárt akkordjai még nem voltak ismeretesek és ennek ellenére az opera frissen és erőteljesen hat, mert a zenekarban s szólórészekben benne él a nagy invenció és a mé l ősz bősége, amely Hubay kompozici óit jellemzi. Részben etnográfiai zenét komponált, amit az orosz miliő megkövetelt (úgy miint Bizet a Carmenben), részben teljesen modern operazenét, amelyben a jelleméket zenei eszközökkel kifejező „motívum" rendkívül hatásos alkalmazást nyer. Mindent egybevéve pedig olyan színpadi muzsikát, amely magával ragad. A vezérmotivumok közt a legbensőségesebb és legkifejezőbb a szerelmi téma, amelynek széles és meleg ikantilénája azonnal megfogja a hallgatót. A másik motívum, amely szaggatott ritmusával felkorbácsolja az idegeket, a törpe muzsik motívuma, Anna látomásának a démona, az, amely a szerencsétlen asszony ön gyük o ss á gána k a pillanatában is felhangzik s szinte a kották közt ott kisértetieskedik az egész
