Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Szinház - Muhoray Elemér: Édes Anna

mint Kosztolányi Dezső és Bulla Elma találkozása, az Édes Annán keresztül.

A költőt, bárcsak szelleme képviselte, mégis szinte kézzelfoghatóan érzékelhettük Bulla Elma Édes Anna megjelenítésében. Ég s föld lehetett köztünk, de minden távolságot legyőzött a költő szava s az ő szaván keresztül a színésznő hangja. Megdöbbentő a költő ereje, ahogyan a végtelenből is diktálni tud érzelmi világunk felett és időt, tért legyűrve önmagát is megjeleníti az odahagyott világnak.

Kosztolányi Dezső „Édes Annával" készült meghódítani a színpadot. Költősors, hogy nem tehette meg. Első színpadi művét már nem tudta befejezni. Legelső lépése, amit a színpad felé tett, félben maradt.

A Belvárosi Színház Lakatos Lászlót bízta meg, hogy Kosztolányi művét befejezze.

ÉDES ANNA.

A mindig szenvedők és mindig elnyomottak világát szánta az író a társadalom szellemi ítélőszéke elé, a színpadra. Védőnek akart melléjük állani és vádlónak az elnyomók ellen. „Édes Anna", a kis cseléd millió védenc képviselője, míg asszonya a vádlottaké. Kosztolányi olyan igazságos ítélőszéket ült, amilyet csak a költő tud. Krisztus világát festi meg; urak és szolgák legyenek egyszerre az emberek mindannyian, hogy ezen a földön boldogulhassanak. Mert nem így van — ül rajtunk az örök békétlenség, mely olthatatlan gyűlöletté erősödött már és nagyon sokszor gyilkosságban, pusztításban, vagy öldöklő háborúk formájában robban az emberből, belőlünk, ahonnan a szeretet mindig jobban fogy.

„Édes Anna" a pesti kis cseléd, személyesíti meg a védelemre rászorultakat. Élet és lelki környezete tökéletes képet ad mai ferde lelki és életberendezkedésünkről. Asszonya is mártír. Évtizedek óta únt és mellőzött feleség. Valami érthetetlen alapú megszokottságból, erkölcsiségből nem bontja szét ezt a szörnyű kapcsolatot s a kifelé való sikeres eltakarás miatt, belül roncsólódik és roncsol maga körül mindent és mindenkit. Apró, de következetes és sorozatos „kicsinyességekkel" teljesen megbontja ezt az alapjában egészséges kis teremtést is. Pedig ez a kis cseléd mostohája elől menekül fel a városba, a jó emberek közé, hogy egy kis jóságban, szeretetben legyen része.

Kosztolányi az ember-nagyüzem, a város keresztmetszetét is kitünően festi. Tisztán, elfogultság nélkül rajzolja fel a különböző rétegeket képviselő figurákat. Nem kíméli az asszonyságokat, de az édesannákat sem.

A méltóságos asszonyt és Édes Annát sorsuk hajtja egymás felé. Mind a kettő szeretetet keres, annyira, hogy szinte mindegy már nekik, honnan és kitől jön. Megérzik, hogy közös a hajtóerő s ekkor döbbennek meg egymástól, mert tudják, hogy mindkettőjüknek inkább csak adni kellene majd.

A további cselekmény olyan köznapi história. Az asszony rokona, az albérlő úrfi elvégzi .a szokott csábítói teendőket. S mikor Anna már menekülne aszszonyától, a szerelem és megszületendő gyermeke nem engedik. Az úrfi nősülni készül, s Anna _ mit tehetne

mást — elígérkezik első kérőjéhez. Valahogy megoldódna hát a dolog, de az asszony pem akarja elengedni Annát, mert „manapság nehéz jó cselédet kapni". Anna sír, majd az úrfi dolgát is kikiabálja, hogy szabadulhasson. Csúnya jelenet kerekedik ebből. Aszszonya megüti. És mikor Anna kétségbeesetten tiltakozik, hogy őt még nem ütötte meg senki és mégegyszer aszszonya se üsse meg — miközben szűkölve hátrál, — az asszony utoléri és újból megüti. Ekkor Édes Anna felindultsága tetőfokán öl.

Az úrfi magábaszállása későn jelentkezik s csak arra jó, hogy Anna a szeretet és a szerelem .nagyon összekevert ízével vonulhasson a börtönbe.

Sok szempontból sok kifogás eshetik a darab ellen és ennek nyilvánvaló oka, hogy az átdolgozás a költővel ellentétes módon kiélezett, vagy eltompított részeket, de lehet, hogy változtatott is. Érvényesülhettek itt a színház sajátos szempontjai, de a művet befejező íróé is. Bizonyos, hogy Édes Anna előadása a költő életében sokkal nagyobb jelentőségű és értékű lett volna.

A színészek, de főként Bulla Elma nagy szeretettel és minden tekintetben segítik a Kosztolányi-szellem érvényesülését. Érdekes, hogy a darabhoz hozzátoldott részeket szinte ki lehet válogatni. Sem Bullához, sem az előadás többi szereplőjéhez, sem a közönséghez nem jutnak oly közel ezek