Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Szinház - Erdélyi sorozat a Budapesti Vígszínházban. Budai Nagy Antal. Kosztolányi és Bulla

Anélkül persze, hogy azt szándékolná. Budai Antal mondja utolsó szavaival — „ő jót akart s nagyot... de ez a föld éretlen és vad. Ez a mi földünk... ő ezt nem tudhatta, mert nem ismeri ezt a mi földünket ..." S a végzetet Szilágyi Mihály, a Szilágysági pórok tisztje, Budai Antal alvezére szolgálja ki. Hogy Budai Antalt paraszt-bajtársa s magyar szúrja halálra,, ezzel a ténnyel a dráma „szellemi-szerkezete" teljessé válik.

Budai Antalt egy apai arculcsapás „indítja" el. öt év múlva csak apja halála után tér vissza a kalotaszegi portára. A kóborlás éveiben katonáskodás a kenyere, így jut el Prágába is. A huszita mozgalom kitűnő anyagra lel benne. Az ujitó törekvések megragadják. Bálint paptól megtanul olvasni, hogy magyarul és szabadon hirdethesse Isten igéjét. De hogy mennyire végzetesen paraszt és magyar, az akkor derül ki, mikor apja halála hírét veszi és hazajön. Kikéri a részét és a földnek adja magát. De a kelyhes pap nem engedi, magyar bibliát küld utána s mikor a kelyhes-mozgalom Erdélyre is átterjed, személyesen is érte jön. És Buday Antalt még visszatért székely józansága s a szerelem sem tudja visszatartani, hogy a kapára-kaszára keseredett nép élére álljon. Sorra (veri az erdélyi vajda és az urak seregeit, de az első felhívásra kész békét is kötni. Mikor a békekötésre érkezik, Lépes püspök és Csáky vajda megszegik adott szavukat s el akarják fogatni. Budai Antal ismeri az urakat s felkészült ilyen lehetőségekre is. Erre a fogadtatásra azzal válaszol, hogy jobbágyseregével birtokába, veszi a kolozsmonostori apátságot urastul, mindenestül. Most már ő szabja a nagyon békés feltételeket, amit az urak el is fogadnak, mert így valamelyes időt nyerhetnek. De amint erőre kapnak, az aláírt békekötés ellenére és váratlanul megtámadják Budaiékat. A Pórsereg főrésze Kolozsvárt szállja meg és Budai Nagy Antal innen próbál még egyszer békét kötnL kedvezőtlenebb feltételek mellett is, — mert ő minden áron békét akar. Éppen az urak követével tárgyalj mikor békétlenkedő alvezérei nem helyén való követeléseikkel felborítják a helyzetet és a rendet, s őt magát, mert az urak követét védelmébe veszi, leszúrják. így a vajda seregei könnyen szórják szét a vezér nélkül maradt pórsereget, s Budai Nagy Antal a győzelmesen, kivont karddal belépő vajda bosszúja elől, mindennel és mindenkivel megbékélve tér ki az elmúlásba.

Legkirívóbb szerkezeti hiba, hogy Kós Károly Annát, — a szerelmet a dráma középpontjába erőszakolja, holott a szerelem lényegesen nem is alakíthatta Budai Nagy Antal sorsát. Ezt a színműszokványt éppen Budai Nagy Antaléban fel kellett volna adnia,. Kós legfőbb érdeme a dráma nyelve. A nagy ritkán hallott dallamos magyarságé és nagyerejű dialógusok maradandó emléket emelnek ennek a drámának.

Az előadásnak csak színpadi kidolgozása hibátlan. Helyenként túlsók benne a népszínműi elem. Beállításában túlzottan érvényesülnek a rutinos színműi-fokozatú fogások. A darab legtisztább lírájú jelenését pedig, a magyar biblia néhány sorának felolvasását Úrvacsora-szerű keretbe tették s hangban is elpózósították. Szerencsétlen gondolat volt az is, hogy Budai Antalt az Úrvacsora-jelenés kedvéért krisztusszerű maszkba erőltették.

Budai Antal szerepét fiatal és tehetséges színész, Greguss Zoltán játszotta, de olyan szövegmondással, mint amilyet csak a mai átlagos szerelmes szerepek igényelnek. Dayka Margit helyenként teljesen együtt volt és élt Anna szerepével, de többször volt a szereppel egészen ellentétes és túl „színészes". Az alapvető rendezési hibát csak Bihary, Toronyi, Gárday, Dózsa, Leövey, Mátray, Köpeczi-Boócz és Sitkey Irén tudták valamennyire legyőzni. Somlay túl egyéni felfogású vajdája talán legkevésbbé illett bele az együttesbe. Meglepő volt, hogy a tömegmozgások még főrendezői segédlettel sem voltak székely jellegűek. Érthető, mert Gróf Bánffy főrendezői tisztsége főként a színház játéki beállítottságánál fogva, a reprezentáláson túl, nem is hathatott.

Kós Károly díszletei viszont teljes értéket jelentettek.

KOSZTOLÁNYI ÉS BULLA.

A színházi világban mindig pirosbetűs ünnepet és eseményt jelent, ha nagyritkán igazi költő és színésznő találkoznak a színpadon. Különösen öröm ez aikkor, ha ez a találkozás magyar színpadon történik, magyar „szereplőkkel" és a művészet olyan hiánytalan megjelenítését eredményezi,