Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Szinház - Erdélyi sorozat a Budapesti Vígszínházban. Budai Nagy Antal. Kosztolányi és Bulla

SZÍNHÁZ ERDÉLYI SOROZAT A BUDAPESTI VÍG­SZÍNHÁZBAN. Az Erdélyi Szépműves Céh drámapá­lyázatának díjnyertes művei =— Tamási Áron „Tündöklő Jeromos", Kós Károly „Budai Nagy Antal", Kakassy Endre „A vörös kör" és gróf Bánffy Miklós „Alvi­lág" — adják a Vígszínház Erdélyi drá­ma-ciklusát. Legelső sorban és önként felvetődik a kérdés, hogy az új erdélyi drámairodalmat miért nem a magyar Nemzeti Színház vette színpadára. El­­tekintve a közismert körülményektől, bizonyos, hogy az erdélyi drámairoda­lom bemutatására még mindig a Nem­zeti Színház lett volma leghivatottabb, de legjogosultabb is. Bármi történt, úgy az erdélyi írók, mint a Nemzeti Színház elsőrendű kötelességet mulasz­tottak. így az erdélyi-dráma-együttes hon­foglalása sokat veszített kétségtelenül nagy jelentőségéből. Mert Kősókkal nemcsak az új erdélyi, de az új magyar drámairodalom is jelentkezett. Minden remény megvolt arra, hogy az erdé­lyiek valóságos írói erejükkel és len­dületükkel szélesre tárják a magyar színházi életbe vezető kaput az eddig kiszorult többségi és más kisebbségi magyar írók előtt is. De a Víg Színház­­ba való bevonulás és a Vígszínház elő­adása minden ilyein szép elképzelést halomra döntött. Pedig szíppadilag ta­lán hibátlan volt a Kós-dráma előadá­sa, de szellemében teljesen téves ala­pú és így téves vágányra vitte az új erdélyi és az új magyar dráma ügyét is. És erről talán nem is a Vígszínház tehet. A Vígszínház természetesen min­denekelőtt szellemiekben mást igény­lő közönségét szolgálta ki. A Kós-drá­­mát különlegességnek, érdekességnek fogta, sőt szolgálta fel a színház és székelyes-népies jelleggel ruházta fel. Az alapos és körültekintő üzleti szá­mítás pedig ugyancsak elsőrendű és tényleges adottságokra épített. Az erdélyi irodalom és a Szépmíves Céh tekintélye, a kisebbségi irodalom ál­landóan bővülő érdeklődési köre ele­ve komoly biztosítékokat jelentettek. A Kós-darab mégis minden vonatko­zásban csalódást keltett. Ennek leg­főbb oka, hogy az erdélyi írók igazi közönsége a Nemzeti Színházé. Azon kívül a Vígszínház más beállítású drá­mai-együttese Kós művét nem is tudta hiánytalanul visszaadni — a Nemzeti együttese a magyar dráma szempont­jából aránylag a legkifogástalanabb — s nem utolsó sorban Kós drámája sem hibátlan alkotás. A „Budai Nagy Antal," történelmi dráma. Az erdélyi irodalom utóbbi időkben mind sűrűb­ben nyúl vissza a történelembe és ez lehet igen kényelmes az írókra és ki­adókra, de az irodalom főbb szem­pontjából legtöbb esetben kimutatha­tó veszteséget jelent. Budai Nagy Antal a történelemé, de Kós Károlyt éppen az anyag korszerű­sége ihlette meg. Ez félreismerhetetle­nül nyilatkozik a dráma felépítésében és a mondanivaló közlésében. Hogy a korszerű mondanivaló mégis korszerűt­len, „történelemmé" válik, ezt az író megérthető bátortalansága okozza, vagy az, hogy ez a sokoldalú forma­művész a drámaforma alkotásban még nem elég jártas. Budai Nagy Antal, a XV. századba viszi a nézőt, mert for­mája nem tudta azt a mában tartani. Ez a formahiba, néhány kitűnő kivételt le­számítva, az újabb erdélyi irodalom je­gye is. (A korszerűség szempontjából nagyon sokszor éppen a forma dönt a szlovenszkói írók javára, nemcsak az erdélyi, de a magyarországi írókkal szemben is. — Más kérdés, hogy a korszerűséget jelentő forma, csak a legritkább esetben tud eljutni a nép­szerűségig.) Igaz, hogy sem a forma, sem néhány kirívó szerkezeti hiba nem von le annyit a Kós-dráma értékéből, hogy örömmel meg ne állapíthassuk: Budai Nagy Antal az utóbbi évtizedek­ben színrekerült magyar drámai alko­tások egyik legértékesebbje. BUDAI NAGY ANTAL. Ez a 23 éves székely legény klasszi­kus értelemben is drámai hős. Sorsát az újító történelem sodra ragadja fel a tragédia magaslatába. A népi-szocia­lizmus első magyar vértanúja ő, kit az ellenerők hatalmas súlya végzetszerűen morzsol össze. Bálint, a magyarországi kelyhes-paip készíti elő a végzetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom