Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Muhoray Elemér: Medgyessy Ferenc
— A magyar értelmiség általános jellegű műveltsége alapján alkalmas lehet-e sajátosan magyar művészetkulitúria befogadására? — Ha csakugyan művészetet kap, s az még hozzá magyar lesz, az olyan többlet, hogy feltétlenül elfogadja. — Különösen akkor, ha látja, hogy az előtt az idegen is meghajlik. — Ha művészeteink majd felfejlesztik ezeket a sajátságokat, — melyek végeredményben népi adottságok — lehet-e biztosítani, hogy a magasabbrendű művészetek és a népi kultúra arányosan fejlődjenek? — Az őskultúrájú népeknél a népi és nagyművészet a mi fogalmainknak megfelelően szét nem is választhatók, mert azok sohasem is váltak külön. Nálunk a két művészet között lévő űrt a művészeknek kell majd kitölteniök, így az arányos fejlődés természetesen következik. — Ha a népi sajátságok alapján a magyar nagyművészet az általános színvonal fölé emelkedne, lehetne-e hatással aiz egyetemes nagyművészetre? Kis ideig elgondolkozik a kérdésen, majd egy fordulattal kikerüli. — Szép volna, jó volna! Mikor mégegyszer átvitatjuk előtte a kérdést, s jobbról balról alaposan átvilágítjuk, még mindig óvatos, de határozottabb választ kapunk. — Megjegyzem, ha jól meggondoljuk, nem is lehetetlen. * A „történelmi szerep" mint fogalom ugyancsak elég tisztázatlan. Mivel történelmi szerepünkről annyi s rendszerint túlhangos kijelentést halottunk már, feltehetjük, hogy ennek a fogalomnak is inkább mint szónak van nálunk jelentősége. Gyakorlatban pedig ilyen természetű szereplésünkből mindig csak baj származott ránk. Tenger kínt, nyomorúságot, pusztulást szenvedett el ez a nép történelmi szereplése révén. Történelmi szerepünknél sokkal bizonyosabban van történelmi küldetésünk. Ez pedig — ha eredendő — nem lehet más, mint sajátos szellemiségünk hiánytalan kiteljesítése s így az egyetemes szellemi közösség gadagítása. Való, hogy a reánk osztott szerepet mindig hűségesen végigjátszottuk, de azt sem tagadhatjuk, hogy küldetésünknek ezideig nem tettünk eleget. Most ellenben sokkal szigorúbb korban élünk, s ha mi nem is akarjuk, új világtörténeti helyzetünk kényszerít sorskérdéseink tisztázására és megoldására. Évszázadok alatt megtett balsikerű megoldási kísérleteink tanúsítják, hogy szellemiségünkön kell kezdeni. — Vagy befogadjuk és teljessé tesszük népünk szellemiségét és lekiségét s ezzel egyben megmentjük a fajtáját is, vagy megmaradunk eddigi szellemgyarmati állapotunkban s akkor ugyan hamarostn megszabadulunk sajátos kérdéseinktől, de veszni hagyjuk a népet. A jövő magyar szellemiségében Keletnek és Nyugatinak végre találkozni kell. Ezt a két „végletet" nem két szembenálló pólusként kell tovább kezeK nünk, hanem éppen erre rendeltetett adottságaink által a minél előbbi kiegyenlítődést kell végrehajtanunk, hogy ebből az egyesülésből megszülethessék a sajátosan magyar szellemkultúra. Ha ezt a szellem- és életkérdésünket teljesítettük, nemcsak ezeréves áldatlan és kilátástalan harcunkat szüntettük meg, de eleget tettünk történelmi küldetésünknek is.
