Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Baráth László: Politikamentes kisebbségi kulturélet

taglalása nem vág jelen tanulmányom keretébe, s így csak annyit, hogy helyes felfogással a két intézmény szükségszerűen kiegészíti és segíti egymást. Állandó jellegű kultúrmegnyilatkozások jellegével bírnak a Munkásakadémiák, valamint a Szovjet-barát körök állandósított előadásciklusai és vitaestjei is. A helyi jellegű kultúrális egyesületek mind összefüggésbe hozhatók a négy csoport valamelyikével, anpélkül, hogy a tárgyilagosság ellen vétenénk.

Különálló komplexum az u. n. Maisaryk-akademia. A mai viszonyok között azonban ez a kérdés annyira politikum, hogy a kultúrális problémák közül kikivánkozik. Elég jellemző és szomorú, hogy több éves fennállása ellenére komoly emberek csak arról az oldalról foglalkozhattak vele kapcsolatban, hogy mire lenne hivatott.

Egyszóval a részekre bomló politikai frontnak megfelelő rétegződést találunk a kultúrális csatatéren is. Az egyes csoportok azonban nem kezdtek nyílt hadjáratot egymás ellen, legalább is nagy általánosságban nem. Egyelőre csak burkolt csatározások folynak, s mivel minden komolyabb kultúrmunkás belátja ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát, mielőtt a nyílt hadakozás kitörne, jobbról is balról is kísérletek történnek a béke megteremtésére. Nem lesz érdektelen közelebbről1 megtekinteni az egyes csoportok békefeltételeit.

A marxista ideológia alapján álló kultúrcsoportok őszinték. Nem hangoztatják a politikamentesség elvét, mert nem hajlandók lemondani arról a nem csekély támogatásról, amit a szociáldemokrata illetve kommunista párttól kapnak. Egyebekben pedig tagadják az egyetemes magyar kultúra létjogosultságát, és szükebb horizontú proletár kultúra egyedüli elhivatottságát hirdetik. Kísérletet sem tesznek arra, hogy közös kisebbségi kultúrfórumok létesüljenek. Megelégszenek azzal, hogy minden kuítúrmegnyilatkozást, ami szűk körükön kívül történik, nivótlannak bélyegeznek meg s tagadják, hogy a haladás szolgálatában állana. Ennek a felfogásnak legpregnánsabb kifejezője Fábry Zoltán vélt kultúrmissziója. «

Ezekben a csoportokban sűrűn találkozunk az emigránsokkal is, akik kultúrális életünket elözönlötték, irodalmi, művészeti s általában a kulturális kérdések terén semmivel sem indokolt prepotenciát gyakorolnak. Mint látni fogjuk, ügyes bujkálásokkal az ú. n. aktivista csoport kultúrfrontjának is ők a hangvívői.

Sajnos tehát, a jelenlegi állapot mellett a marxista csoportokkal a kultúrális téren közös alapot teremteni nem lehet. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy az együttműködés kérdése minden téren eleve ki van zárva. De az kétségtelen, hogy ők egy egységes kisebbségi kultúrális keret megteremtésénél a fennt említett álláspontjuknál fogva nem jöhetnek számításba.

Az ú. n. aktivista csoport azonban egy ilyen keret megteremtésénél részt akkar venni a munkából, kötelességét teljesíteni akarja és jogaival élni akar. Sőt, éppen az ő részükről hangzott el egy kultúrális önrevízió szükségessége. Kikből áll ez a kultúrfront? — Ma a jellegét kétségtelenül az emigránsok adják meg, s hiába tiltakoznak ez ellen a tény ellen a velük társult intellektuelek. Az említett front szellemi termékei beszédes bizonyítékok. Ez az akarva nem akarva erősen kidomborított jelleg determinálja a részükről nyílvánított békefeltételeket és az együttműködés általuk körvonalazott alapjait. Hogy tehát az adott feltételeket tisztán értsük, az emigránsok kultúrszerepével is foglalkoznunk kell.

A csehszlovákiai magyar közéletnek csaknem minden vonatkozását be