Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Egy ember érkezett

kosuk. Megrettent az orvos. „Csak ebből lehet itt megélni?" „Csaik ennyit jelentene itt, ebben az eldugott faluban a gyógyítás?"

Elment a jegyzőhöz.

— Hogyja, doktor úr. Tíz-húsz értelmeségi ember itt nem segíthet, ez nagy, társadalmi dolog.

Elment a papihoz, aki ezzel fogadta:

— Magiam is régóta küzdők ez ellen, de hiába. Ezeknek nem lehet beszélni.

A tanítóik következtek.

— Igen, mi mindent megteszünk, nevelünk, de nem megy, nem megy. Konok nép ez.

Még jobban elmaradtak az orvos betegei.

— Segítek rajtuk, ahogyan lehet... Nekem is élni kell!!! Bűnös dolgot nem csinálok, de nem is segíthetek. Gyenge vagyok, kevés az erőm. Ez a pontos, reális diagnózis.

Egyre sűrűbben kellett bemennie a járásbíróságra az ilyen egyketárgyalásokra. Mindig az volt az anyag: egy gyerek élt, a következőiknek meg kellett halniok.

— Péter báty', reggel fogjon be, megyek a városba, tárgyalásra. Havas Péter befogott és reggel várta az orvost.

A városkában most kezdődött az élet. Piac, szalmaszemét, pecsenyeillat, kendős asszonyok, dinnyehéj, illatos, széna a kocsikon.

A bíróság épületében csizmás emberek kopogtak. Fa-üggyel, tilos legeltetéssel, vadorzással, gyereköléssel, váltócsalással és tyúk-agyonveréssel.

Az egyik kopottfestésű ajtót nyitotta ki. Éppen állt a tárgyalás.

— Bocsánat. X. Y. doktor vagyok, tárgyalásra idéztek.

— Kérem, üljön le, — mondta neki a bíró. — Rögtön vége ennek a tárgyalásnak. No, folytatjuk, kérem, — beszélt tovább a bíró a felekhez.

Az egyik asszony sírt, a másik asszony összeszorította fogát, egy suhanó pedig nyugtalanul nézegetett a feszületre, ,az ajtóra, az ügyvédekre és a padlóra.

— Befejezzük, — mondta hangosain a bíró. — Ez nem tyúklopás, ez ölés, ez kegyetlenkedés, ez a legnagyobbfolkú állatkínzás.

Az orvos csak hallgatta, hogy miről van szó.

A bíró rövidesen be is fejezte:

— 26 éves, úgy-e? Nincs magában egy kis emberség? Volt szive eltörni az élő tyúk lábát, mikor az átrepült magákhoz? Ez nem volt elég1, még élve a kerítéshez is verte?

Majdnem sírtak az emberek.

Az orvos maga elé képzelte:

, Átrepült a tyúk, megfogta és eltörte a lábát." „Hiába sírt az az öreg asszony, még a kerítéshez is verte a félig elpusztult állatot." „Mi ez?" „De nem csinálnak ilyen gyilkosságot a gyermekkel is?" „Kap két hónapot."

A tárgyalásnak vége lett. Két hónap helyett hármat kapott feltételesen.

Rövid szellőztetés és kezdődött a második tárgyalás.

— Igen, most a maga faluja jön sorra, — mondta a bíró. — Ké-