Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Egy ember érkezett

— Mi van vele? — 'kérdezte az orvos az egyik embert.'

— Nem látja? Nem fordulhat háttal, lyukas a nadrágja. Elitta. Nadrágtartója sincs-, elitta. Madzagon lóg' a ibugyogó, de azért jó ember, csak minek iszik.

A segédjegyző kitárolt, éles kacagás kísérte. Az orvos még ottmaradt, várta a jegyzőt. És Bacsokné is ott volt. Előrement.

— Az új doktor vágyóik, bíró úr. Miről van szó?

— Régi nóta ez doktor úr.

Az emberek szorosabbra húzódtak a teremben. A bíró nem szívesen beszélt, látszott rajta, hogy minden feszül benne.

— Egyke van itt orvos úr.

— Tudom, elég nagy baj ez.

— De ők azt mondják, hogyha rakásra születnének a gyerekek, éhenih a Inának.

— Ez nem igaz.

— Nagyon nehéz kérdés ez doktor úr. Ezek számítnaík, egyszeregyet szoroznak. Egy gyerek: egy darab föld is kellene. Egy kislány? ennyi és ennyi föld kellene. Aki egy gyereken túl születik, annak meg kell halnia, mint itt a Bacsokné kisgyermekének is.

— De hogyan hal meg az a gyerek? Mitől, hogy nem tudtam a halál okát?

— Az édesanyja tűvel fejbeszúrjia az ő friss magzatját. Ez az igazság és ez itt a halálos recept.

Az orvos megvárta, míg az emberek elvonultak a tanácsteremből, ekkor jött a jegyző.

Bemutatkozás, vizsgálódás egymás szemében, mozdulatában.

— Miért olyan levert doktor úr?

— Szerencsétlenek itt az emberek, jegyző úr!

— Küzdjön ellene. Fiatal ember, legyen ereje.

Halkan sercentek a szivarok. Az ablak előtt némán hajladoztak a tujaifák. Az egyik ablakon éles levegő áramlott be és vad kavargásba fogott a füstös levegővel. A tanácsteremben a kisbíró már meggyújtotta a lámpát. A szék élesen nyikorgóit, mikor ráállt. A segédjegyző is bejött és tovább Iklattogiatta a gépet. Az orvos készülődött.

— Minden jót jegyző úr — búcsúzott az orvos a jegyzőtől.

— Isten vele. Minél gyakrabban nézzen be.

Meglódult a hidégben. Deres volt a -föld, a kihűlt parasztházak falai ijedten meredeztek mellette.

Jó volt sietni, vérkeringést fokozni.

„Nem baj, mégis örülni fognak itt az emberek. Semmi az egész. Maguk az emberek rontották el dolgukat, emberi módon ’helyre is lehet hozni.

Most pedig megkezdem itt a munkát, mert érdemes. Magiaslhomlolkú emberek ezek, álmodozók és csendesek, vagyis erősek és tiszták.

A padlós orvosi szobából elindult a harc. Fiatal erő lobogtatta, feszítette. Egymás után jöttek a betegek és gyógyulást, gyógyítást adott az orvos. Ma reggel éppen Vidáné jött. Megvizsgálta.

— Meghűlt Vidáné, vigyázzon magára és hányja a répát a hatágú villával.

Az asszonyi test más, mint a férfié.