Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál

még a szemét is behúnyta egy pillanatra, félszegen feszítette a karját, hogy legyen mibe kapaszkodnia a lánynak.

Kint a járdán tovább is a karján maradt a lány keze és Béluska ingadozó léptekkel botorkált az egyenes aszfalton.

— Úgy-e kisváros ez a maguké?

Csillingelt a lány hangja, Béluska előre nézett, nem mert oldalra fordulni és ai lány arcába nézni.

— Óh dehogy kérem, ez nagy város, itt egészen jól fogja a kisasszony érezni magát.

Eliz nevetett és megrántotta a Béluska- karját.

— Nézze, ne mondja nekem, hogy kisasszony, mondja egyszerűen, hogy Eliz... magát, hogy hívják?

— Béla ... de a szüleim Béluskának hívnak.

— Nahát, Béluska, maga nekem ezentúl jóbarátom lesz, és esténként majd megmutatja nékem, ki a pénzes pasi a vendégek között... mármint, hogy melyikkel érdemes komolyan foglalkozni.

Béluska hátán újra hideg futott végig, de ez most nem a jótól volt.

— Mi... minek azt magának tudni?

Eliz hangosan felnevetett és a társa után kiáltott.

— Maca!... Várj csak!... ezt hallgasd meg.

És ketten nevettek Béluskán, aki aztán, más híján velük nevetett. Maca tele tenyérrel vágott a hátába.

— Várj csak, kisapám, majd kinevelünk mi tégedet.

Körüljárták a piacteret, elhagyatott volt már ilyenkor a város, alig találkoztak ösmerőssel. Vissza se fordult utánuk senki, csak Kárász, az öreg ács. Az is csak éppen visszafordult és ennyit mondott.

— Ne te ne ... Béluska . ..

Azzal ment is tovább.

Délelőtt, másnap, nem volt még vendég, ilyenkor mostanában nem is szokott lenni, Béluska a sótartókat rendezgette az asztalokon, amikor Eliz belibbent hozzá.

— Jó reggelt, Béluska.

Béluska megfordult és egyszeribe vörösbe borult a szemefehérje, mert Elizen csak egy vékony fürdőtrikó volt, a lábán selyemharisnya és ócska tánccipő.

— Megérkezett már a zongorista?

Béluska hebegett.

— Még ... még a zongora sincs itt... most ment apuka Svarcékhoz, hogy elszállítsa

A lány vidáman pendertilt meg maga körül.

— Sebaj... jöjjön, maga fütyülni fog a tánchoz ... tudja próbálnom kell estére.

A belső szobába mentek, bent már barátságosan égett a tűz, <a lány a parkett közepére repült, Béluska pedig leült az egyik székre.

— Tud fütyülni?

— Tudok, ha kell.

— Nahát... akkor fütyülje ezt: egy forró nyári Annabál után ... ösmeri? Béluska ösmerte, fütyülni kezdte, nyakán keményre duzzadtak az erek, annyira fütyült, a- lány pedig úgy szállt a parkett fölött, mint a lepke a virágos réten. Béluska szeme lázban égett, ahogy nézte a lányt és a táncot. Alig