Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Egy ember érkezett
Csengőn csiszolta a kő a kaszát. Vékony éneik szállt, de a szelíd domboldal magasságáig sem ért fel: az éjszakába hullott. Nyírfa-sudár fickó vitte a faluba táskáját. Nézte, amint a legényke hajlékony dereka ritmusosan vert jobbra és balra. Katonabakamcs volt lábán. Erős ikráira vonalas katonanadrág tapadt. Vékony cérnakabátját idegesen kapkodta a szél. — Szegény nép. No, majd meglátjuk. — Hová vigyem a csomagot? — Ahol jó száraz, padlós két szobát lehet kapni. — Olyan nincs a faluban. Csak a községháza padlós, meg a plébánia. Még a templom is köves és így hideg. — Hát csak vigye valahová, ahol van hely, majd kipadi óz tatom a szobát. — Akkor Derikáékhoz viszem. — Nem bánom. Derkáék háza pedig alacsony sízerhás ház volt, belül két nagy gerendás szobával. Valamikor kocsma volt ez a ház, ucca félé még most is ott áll a rozsdás, bazárt pléih-ajto. Nem volt kinek mérni, becsukták. A hordókat lassan káposztára, hagymára használták fel, a piszkos szélű kon tósköny vekbe az iskolásgyerekek firkáltak, de előbb behajtották azt a kis tartozást. Megmaradt a ifeketepadlós kocsmaterem, de lassan az is elrothadt, kidobták, most földesen nyirkosodon a terem. Ide jött az orvos lakni. — Itt laknak Deikáék? Aggyoin isteni — Igen, itt laknak, mi jóban jár? — Én vagyok az új orvos, itt szeretnék lakni. Kipadlóztatom a szobákat, jó? — Jó lesz. Két ezer korona egy évre a két szoba. Egyik is ezer korona, a másik is ezer korona és előre keli kifizetni. Nem tudja az ember, hogy mi hogyan van, nem tudja az ember, hogy ki hogyan jár. — Nincs annyi pénzem. De ha várnak...ha egy kicsit megy a praxis... — Miíí? Palksis? Paksus? —Nem értették. Praxis. Forgalom, rendelés, betegek kezelése és azok fizetnek. — Nem fizetnek. — No, valamit csak fizetnek, hiszen dolgozni fogok és egészségüket adom vissza. — Akikor földet kellett volna először hoznia. „Föld! Másodszor!" — Egyelőre egy kis előleget adok, a többit 'rövidesen előteremtem. — De minél előbb. Szegények vagyunk, abból fogunk élni 5—6 évig. A gerendás szobában kirakta könyveit. Néhány műszerét az ablakra, öreg sublótra rakta, mindent eligazított, kiszellőztetett és várta a betegeket. Előbb még a kocsma felé tartott, hogy egy heti éleimét elintézze.
