Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Egy ember érkezett
— Minden nap kap ebédet, meg vacsorát a doktoi úr. Reggelit mi sem eszünk, nem adhatunk. Eszük velünk, jó? 6 az ebéd, 4 a vacsora. Egy nap, két nap: egyedül járkált a fullasztó szobákban. Első hét, második hét, még nem jött vendég. Éjjel a padláson vad egiérversenyt hallott. Második hét. Harmadik. Első hónap és még nem jött beteg, pedig fizetni kell. — Egy kis türelmet. Mégis bekopogtak hozzá. öreg panaszt volt. — Legyen szives jöjjön el hozzánk. Baj van. Baj van. Szülés lesz — Az nem baj, annak csak örülhet. Az új élet nagy dolog! — Nagy baj. No, siessen, siessen. Az orvos összeszedte kis táskáját és elindult. Egyik görbe ucca, másik görbe ucca, sikátor, palánkok mellett, kóroké rí tések alatt, szalmaszemetes uccákon át vezetett oda az út. Égett a lámpa. A szalmazsákon, ponyván feküdt a beteg. — Nocsak lelkem, semmi baj. Mindjárt. — Jajj doktor úr, mi lesz velem és velünk? — Semmi baj. Fáj? No, mindjárt. — Nem nem fáj, de minek jön a világra? Minek? Megállt az orvos. Mintha valamit kérdezni akart volna, mintha lábat akasztottak volna neki, elbotlott, most lendül a földes talaj felé, de mégis meg kell állni. Meg kell kapaszkodni a parasztvalóságba, rá kell támaszkodni a nyikorgó parasztszékre. Sokáig beszélt, de hiába volt. E'multak a fájások, de ezért ott ült. Hiába volt a meggyőzés. Egyszerre széles sírás ömlött szét a parasztszobában. Siratták a megszületendő gyermeket, akinek úgyis meg kell halnia, mert ha élne is: halálra jött. De ebben a sírásban magukat is siratták ezek az öreg emberek, akik földben és gyermekben, nevetésben és életörömben ilyen szegények voltak. — Doktor úr, mi már nehezen hiszünk valami jobban. Ha egy gyermek születik, a határban nem születik hozzá egy darab háromhold az uraságiéból. Nekünk a gyermekhalál az élet, mert ha nyakunkra születnének, itt halnánk meg. Ez is meg fog születni, de meg kell halnia. — Ne tegyék ... — Megtesszük. Mi ezt már évtizedek óta tesszük. — Fel fogom magukat jelenteni! — Megteheti. Lemondás és sírás volt a szobában. Hiába sütött a nap, hiába csattogott vígan a kertek alatt a tíloló és hiába villantak a fehér galambok a kék levegőiben. Ez volt az első eset. Lassan jöttek a beteg emberek, asszonyok. Első kérdésük ez volt az asszonyoknak: — Magia is tud angyalt ölni? Vad összevisszaságban kezdődött minden. Megjelent az első bér az első munkáért és elindult egy életmenet. Ahány szülés volt: annyi fenyegetölődzés, annyi siránkozás. Mintha mindig szájában érezte volna a parasztszobák fanyar ízét.
