Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Egy ember érkezett
— De. — Nem. — Hát akikor elmondom, de röviden. Urasági föld, meg falusi föld, azt mondtam. De csak 800 hold falusi föld és 42 ezer ura sági hold. Ott a faluban pontosan tudják, hogy kinek nem szabad megszületnie, mert akkor egy darabka földdel baj van: felborul a pontos számítás, érti, ugye, hallott róla? — Egyke — mondta maga elé az orvos. — Az. De milyen! — Kegyetlen és gyilkos. — Olyan. Nos, abba a faluiba megy maga reggel. Nem is tudom, lesz-e dolga, célja? Nézze meg az újságokat, ott lógnak a falon: a kutya se olvassa őket. Nézze ímegi őket, no, menjen csak oda és akassza le az újságtartót. Az orvos felkelt és leakasztotta a légypiszoktól szűrke újságtartót és szétdöntötte az újságokat. Régi és uj számok voltak, senkii se olvasta őket. Némelyik lap közül döglött légy herebódázott a mocskos padlóra. — Pedig olvastak az emberek, de már beleuntak és nem hisznek. Más a betű és más a valóság.. Most már beszélhetnék és írhatnak, felvilágosíthatnak és taníthatnak, vége van. Tökéletesen vége van. — Azért jövök én, hogy tanítsak, egészséget hozzak. — Téved. Vinni akar és vinni fog. Pénzt. — Nono... — így van. Ha már segíteni akar, földet kellett volna hoznia. Érti? Más mindén olcsó portéka erre, még az emberélet is, új, vagy öreg program, pártcédula, meg milliomos nagybácsi. Tökéletesen átokvidék ez. Nehéz szik, ismeri? — Nem. — Szik, amelyen és amelyben semmi sem terem. Esztendőkig kell forgatni, ásni, rigoiírozni, műtrágyázni és hiába. Az Istennek se terem. Nem és nem. — Hát mit csinálnak vele? — Csak egy segítség van, de több nincs. Az, hogy a földet ki kell ásni, minél mélyebben és új földet kell odlahordani. Ez alaposan segít. Egy méter mélyen, két méter mélyen új föld kell. Ez igen. Vizenyős hantok, zsíros anyag, az igen. Abba vethet. Mintha sűrű vajat aratna: csurogni fog a kéve és a magi. Tudja mi az, miikor csurog a kéve? — Városi fiú vagyok, nem ismerem ezeket a szavakat, ezt az életet. — No, feküdjön le, reggel pedig menjen a faluba. Majd kijön maga ide, vagy majd ha elmegy beszól hozzám. Hat évvel öregebbek leszünk. Szó nélkül nyújtotta kezét. Az orvos vékony tenyere ott zsugorodott a p ara sztikocsm áros lepedőnyi markában. A szobába ablaknyi csillagos égi bámult, zsongás, illat mászott a gerendák alá. Nagyon messze valaki még kaszát köszörült. „Minek erőltetik." — Sokat locsog. Kocsmáros, mindentudó és zsebelő. Lefekszem.
