Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

Hiányzik a központi gondolat, mely magyar népkisebbségünknek politikában, kultúrtermelésben, társadalomszervezésben célt, irányt és utat tudna szabni. — Megíalálja-e kisebbségi magyarságunk a kibontakozást jelentő új gondolatot, rádöbben-e végre, hogy élet és fejlődés csakis materializált és tartalmatlanná kicsinosított milleniumi frazeológiánk teljes levetése nemzeti társadalmunk egészen új szemlélete, az egyénnek és <ai közösségnek lelki átformálódása révén képzelhető el? Megtalálhatjuk-e az utat, amely a mai szűk társadalmi szemlélet helyett a közösségi népi élet jövőt és haladást egyedül jelentő valóságába vezérli el a szlovenszkói magyarságot? Kérdések ezek, melyekre mielőbb kellene a feleletet megkeresni!

*

A történelem tanúsága szerint a társadalmak életében mindig a kollektív és individuális törekvések küzdenek egymással az érvényesülésért. Az újkori fejlődés visszaszorította a középkor kollektív tendenciáját s az eddigi theocentrikus világkép helyébe minden vonalon az egocentrikus élet és világszemléletet tette. Az újkori ember a társadalmat önmagán keresztül szemléli, saját egyéniségét emeli ki és teszi meg állandó szilárd oonttá. „L'individualité enveloppe l'infinie" — az egyén magába zárja a végtelent, ez ;ai modern világnézet alapvető gondolata. A XIX. század liberális társadalom- és gazdaságfejlődése betetőzi az évszázadok óta folyamatban lévő kialakulást. A tőkés termelés s az általa életrehívott modern osztálytagozódás, a társadalom horizontális feldarabolását eredményezi és a társadalom, mely szellemiségét tekintlve már Individuumokra oszlott, most ténylegesen csoportokra, részekre töredezik széjjel. A társadalmi osztályrétegiződés következményei ismeretesek: a társadalom értékítéletei ebben az állapotban nem a „jó", az „igaz", a „tisztességes", az „erkölcsös" irányelvei szerint igazodnak, hanem elsősorban a,z osztály jól megfontolt gazdasági és materiális érdeke befolyásolja azokat s ezek érdekében minden áldozat előtt hajlandó szemet húnyni. A „nemzet''-fogalom az osztálytársadalomban puszta keret lesz (külső (ismérve az anyanyelv, vagy az állampolgárság) tartalomnélküli szólam, sőt legtöbb esetben hasznosítható eszköz, melynek „szent" leple alatt az egymással tülekedő osztályok takarni tudják erkölcstelen, egoista, kizsákmányoló törekvéseiket. Ez az osztályokon kinövő társadalomszemlélet csak ideig-óráig jelentheti a társadalmi egyensúlyt. Ez a harcra beállított társadalmi szervezet csak addig állhat fenn, míg a gazdasági és társadalmi feszültség nem éri el maximális határát: és ekkor feltartóztathatatlanul megindul a bomlási folyamat. Az individualizálódott társadalom teljes széttöredezése. A társadalmi forradalmak és anarchiák kora. A tömegek forradalma; amint Jósé Ortega y G a ss e t írja.

Kérdés ezek után: melyik az a társadalmi képlet, mely felé a múltból kiábrándult Európa támadalmai szemlátomást közelednek? — E kérdésre a polgári individualizmus hirdetői vagy egyáltalában nem, vagy csak tagadással felelnek. Ök a mai társadalmi képletben a kiforrott és egyedüli elfogadható emberi lehetőségeket látják. Vagy azt felelik: „az individualizmus került veszélybe, az egyéni szabadságot fenyegeti romlás.A teendő tehát épen az egyéni szabadság megóvása, hisz ezen keresztül a társadalom békéje is biztosítattik." — Ezt halljuk a „túlsó partról." Mi viszont már tudjuk, hogy H u m e tévedett: a társadalom nem pusztán „egyénösszeg", nem „egyének agregátu-