Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

lista Lueger a cseh feudálisok támogatása mellett sorozatos magyarellenes akciókat szervezett, amikor a dualizmus eskütt ellenségei az osztrák T e z n e r, a román Popovici és a szociáldemokrata Renner különböző irányokból kiindulva, de érdekes egymásközti megegyezéssel hirdették a „censeo Hungáriám esse delendam" elvet; az uralkodó magyar irányzat, az események ilyen hangzavarában sem ismerte fel reális helyzetét. És elmulasztotta az utolsó órában az önkcpzerválás egyedüli lehetőségét: tisztességes és komoly kiegyezést a nemzetiségekkel. A magyarság politikai tájékozatlanságára, középeurópai céljainak és lehetőségeinek teljes összezavarására és félreismerésére mi sem jellemzőbb, mint a századforduló egyik közismert publicistájának, Grünwald Bélának következő pár sora, melyben a magyarság középeurópai politikai hivatását önti mondatokba. „A magyar nemzet missziója — írja — s legnagyobb célja fenntartani magát uralkodó-elemként az önálló magyar államban. Ez a mi missziónk, mely nem oly fényes ugyan, mint Európa nagy nemzeteié, de reánk nézve a legnagyobb, mert a magyar állam bukása, a mi bukásunk, melyből nem emelkedhetünk fel soha többé- A magyar állam fennállása reánk nézve az élet, bukása a halál, melyből nincs feltámadás." — Jól figyeljük meg e gondolatsort: Grünwald idézett sorai nemcsak a kora szellemiségében élő írónak önvallomása, hanem a századforduló közfelfogásának megnyilatkozása. — „A miagyar állam bukása — a magyar nemzet bukása" — ez a gondolat a háborúelőtti magyar társadalom ösztönös meggyőződése. A nemzet és a nemzeti célok azonosítása a politikai jogi állammal, ahol az utóbbi összeomlása logikusan maga után vonja az előbbinek, a nemzetnek romlását is. Ez a meggyőződés a háborúelőtti magyar társadalom legsúlyosabb tragikus tévedése, mely nélkül nem értjük meg a trianoni összeomlást és a kisebbségi élet sorozatos tévedéseit.

Az új államkeretek közé zuhant szlovenszkói magyarság egyszerre eddig ismeretlen fejlődési akadályokkal találta magát szembe. Egyrészt valami formában modus vivendit kellett teremtenie az új politikai rendszerrel, másrészt feleletet kellett keresnie a megváltozott idők súlyos kérdéseire. És épen itt, a felelet meglelésénél, a kisebbségi sors vállalásánál és a kisebbségi élet berendezésénél táruliak elő a magyar társadalmi lelkiség szörnyű hiányai, a békeévekben oly fennhangon hirdetett „nemzeti öntudat" tartalmatlansága. Konkrét politikai és gazdasági tényekkel szemben kellett a szlovenszkói magyarságnak felvenni a harcot, és itt a javarészt érzelmi momentumokból táplálkozó nemzeti öntudat értéktelennek bizonyult. A határozott öntudatot nélkülöző kisebbségi magyarság örökös tapogatódzás során sodródó élete épen ezért számtalanszor találkozott a legellentétesebb áramlatok hullámzásává' és a komoly helyzetfelismerés híjján nem egyszer prédálták sorait a szembenálló irányok magyarellenes törekvései. A szlovenszkói magyar szellemiség oly szélső ellentéteket súroló fejlődési vonala valószínűleg másként alakult volna, ha gyökereit nem egy társadalmilag szétzilált, hanem sajátos céljaira, hivatására ébredt társadalomba mélyítheti. A kisebbség; politika, gazdasági- és kultúrvédelem is más eredményeket mutatna fel manapság minden bizonynyal, ha annakidején öntudatos paraszti vagy középrétegek a vezetést kezükbe vehették volna.

A kapitalisztikus termelési rendszer a társadalomnak három irányba történő tagozódását eredményezi. Kialakítja egyfelől a pénztőkére, illetőleg a nagybirtokra támaszkodó osztályát és velük szemben az ipari- vagy agrármun