Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Kritika - Egri Viktor: R. Berde Mária: Tüzes kemence

pályáját figyelemmel kísérhettük, be is következik. A Nyugat novellapályá­­zatán díjat nyert hosszabb lélegzetű novellája már szinte tökéletes alkotás. Nagy Méda regénye első hosszabb lélegzetű írásnak tehetséges munka. Simuló stílus, kitűnő megfigyelés, egy­­egy részletben egészen kiváló meglá­tás és ábrázolás,fenkölt életszemlélet, merész kéz, mindez elegendő ahhoz, hogy további érdeklődéssel figyeljük az író sorsát. MARÉK ANTAL. R. BERDE MÁRIA: TÜZES KEMENCE. Nyugat könyvkiadó, Budapest. Nőíróink szeretik történeteiket első személyben elmondani. Ez a forma val­lomásként hat, az írás személyes jelle­get kap és ha nincs is nációról szó, a főhős alakjában megérez?ük az írónőt, aki ebben a közvetlen formában tárja fel emlékeit és lelkivilágába enged bepillantani. Ez a sokszor igazolt énforma — Kaff­ka Margit: Színek és évek, Szenes Pi­roska: Egyszer élünk — Berde Mária új regényében erős szerkezetbeli visz­­szásságot teremt. Az első személyben jelentkező írónő ugyanis nem a maga regényét írja meg s nem a miaga éle­téről beszél, nem is aktív szereplője a történetnek, hanem meditáló megfigye­lője. Az élmények nem merülnek fel közvetlenül, hanem mintegy az írónő szűrő értelmén át. így történik aztán, hogy mindig egy elért helyzetet, a már megtörtént eseményt kapjuk és csak utólag ennek az eseménynek ma­gyarázatát, a történés lelki eredőinek feltárását. De Berde Mária kultúrált írói készségére vall, hogy a regény feszült­sége nem csökken, s ha a hősnő lelki élményei nincsenek is úgy elmondva, ahogy ébredtek a lélekben és ahogy kifejlődtek, hanem visszanéző és ma­gyarázó formában, az írás érdekessé­ge megmarad, a drámai feszültség hiá­nyát kárpótolja az írónő nagyon vonzó és meleg hangja, szigorú mértéke, formabiztonsága és fegyelme, amely­­lyel regényét felépíti. A könyv főalakja, Vilii, az erdélyi úri­asszony, míg férje hadifogságban síny­lődik, odaadta magát — erősen indo­kolt erkölcsi okokból _ unokatestvé­rének. A fiú, aki gyermekkora óta el­érhetetlenül szerelmes Vill'ibe, az élet teljességének ízével megajándékozva elment a háborúba meghalni. Vilii tud­ta, hogy egy halálbaindulót ajándéko­zott meg egyszeri ölelésével, — tiszta asszonyiságával megrázó válságba ke­rül. Tanúja lesz egy megrázó esemény­nek. Megjön a bágyrévi udvarházban szolgáló kikapós Szia hadifogoly ura és az ember első dühében tüzes ke­mencére ülteti a szerb hadifogollyal hűtlenkedő asszonyt. A tüzes kemence jelképpé nő: süti Viliit is, a tiszta asz­­szonyt és már-már bevallja Vilii a fér­jének botlását, de mikor hallja, hogy a férfi megérti Szia bűnét és megbo­csátja hűtlenségét, magába temeti tit­kát. A szerelem a régi tiszasággal él még bennük és mikor Vilii gyermeket vár az urától, felszabadul végkép ® tü­zes kemence jelképes kínjától. Az eset, amellyel Berde Mária az asszonyi hűség problémájára világít rá, túlságosan kivételesnek és egyúttal leegyszerűsítettnek tűnik. A hősnő bot­lása nem történik élvezetvágyból vagy érzékiségbőli, s mentség az is, hogy olyan kényesen tiszta és gondolkodó, töprengő mély ember, önkénytelenüí felvetődik a kérdés, vájjon hová tor­kolt volna a probléma, ha az írónő nem talál annyi mentőkörülményt és ha nem áldozatos odaadás, hanem egy nagyszerű, mámoros önfeledt pillanat a vére sugallatára hajtja a hősnőt egy másik férfi karjába. Az írónő kitér egy bonyoultabb probléma elől, viszont a bemutatott esetnek nagyon a mélyére kerül és biztos vonalban vezeti a hős­nő lelki háborgását Nincsen sehol tö­rés vagy homály a jellemekben. A Tüzes kemence túlnő Berde Mária eddigi regényeinek színvonalán, stí­lusa nemesebb, — ez a gazdag, egyé­nien kezelt erdélyi nyelv külön élmé­nye a könyvnek, — alakjai élőek, köz tűk két asszonyt egészen mesterien sikerült megrajzolnia: a tüzesvérű Sziát és a bágyrévi nagymamát, ezt a meg­hatóan okos és finom erdélyi nagy­asszonyt, aki a múlt nemességének őr­zője és egyben a fiatalságnak, a má­nak megértője. Élnek Berde Mária tájai is: a régi vi­harmosott bástyaformájú torony köré bújt Bágyrév, a családi telek, a he­gyekbe ékelt öreg gyümölcsös, élnek a feljárt, göbös fenyődeszkán lassú magyart és friss, háromlépésű kerinqőt járó fiatalok, meg a matrónák, amint a fényes csillogású óborban megmárto­­gatják a mazsolával, dióclkkel tömött püspökkenyeret. Friss, egyéni színek, erdélyi íz, erdélyi levegő minden ol­

Next

/
Oldalképek
Tartalom