Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Apollo
ma is még hívő magyar fiatalok?" Bizony, e kérdés a javából való s a mi kérdésünk is, mindennapi kérdésünk a Simándy Pálé. Szathmáry István, volt nyitramegyei főjegyző, a legmelegeb“ ben köszönti kedves szülőföldje magyar íróit", öt hangulatos versét olvashatjuk itt a Petőfi Társaság költőjének. Pataky Mária, aki Beregszászról való, szülőföldjét dicséri és a ruszin lélekről meg népi zenéről' írt rövid ismertetést. A Pozsonyból származó Maróthy Jenő, budapesti tanár és író, üdvözletét küldi a mosolygós földnek, „ahonnan az én mosolyom is származik." A diákéletből vette hangulatos elbeszélése tárgyát. Az Ungvárról származó Pásztor Árpád „üdvözletét küldi szlovenszkói testvéreinek", rajza egy vidéki lacsúszott úrról szól. Peterdi Andor a Vág mellé kívánkozik, szülőföldjére, ahonnan elindult, ezt fejezi ki verseiben is, melyek mind a hazasóvárgás szomorú dalai. Kosáryné Réz Lola Selmecbányáról való, a bányavárosra gondol folyton. Aradi Zsolt könyvéből, az öt éjszakából, közöl egy részletet s azt írja üzenetében, hogy: „nem kívánhatok mást Szlovenszkónak, magamnak se, ki mindennél jobban szeretem, minthogy a népei megértsék egymást." Nagy Endre „tudja, hogy emlékeznek reá", ha leikével idelátogat, ő nagyszőllősi származású. Bodor Aladár, a finom, halkszavú poéta, aki valamikor Losoncon tanárkodott, történelmi értékű üzenetet mellékelt verseihez: „A magyarság megértette — mondja — hogy a történelem parancsa: minél haladóbb lenni, országában a legteljesebb, leghaladottabb emberség élén állani, a humanitásban vezetni. E szerepben egyfelől a világ legjobb közvéleménye előtt rokonszenvesebbé teheti a magyarságot, másfelől a maga számára is a legkedvezőbb életfeltételeket munkálja. E hivatása egyszersmind öröklése a régi magyar lovagiias szellemnek, amely a magyarságnak történelmén végig nem elpazarolója volt — mint a vén baglyok huhogják — hanem egyik leqáldottabb ereje." Zsolt Béla azt írja kitűnő hortobágyi riportjához, hogy szlovenszkói társaival „születési helye (Komárom) s magyarságunk és európaiságunk közössége elválaszthatatlanul" összeköti. Szívélyes Komáromi János üdvözlete is, aki a kisvárosi szerkesztő urat figúráizza ki novellájában. Komlós Aladár öt ,jó verséhez hozzáfűzi, hogy „a szlovenszkói magyar irodalom java alkotásai arról tanúskodnak, hogy ezen a földön erős szociális érzésű, új dolgok iránt fogékony, városias nép lakik." Szép Ernő, aki huszti születésű, forró üdvözletét küld novellája mellé. Hasonlóképen a csallóközi Érsekiéiről származó Erdős Renée. Halász Gyula Ugocsa, Bereg tornyaira emlékezik vissza. Juhász Gyula pedig versbe foglalva küldi szlovenszkói városemlékeit: Pozsonyt, Lévát, Szakolcát. 6 verse közül 3 szakolcai motívumokból íródott. Féja Géza okosan azt írja, hogy „a szlovenszkói magyar írónak az adott polcot és létjogosultságot a magyar irodalom egészében, hogy a szellemi viszszahőkölések éveiben bátor és haladó író volt." Igaza van Féjának, igaza van: ne felekdezzünk meg erről sohse! Féja különben az új népiségröl írt érdekes, vitára indító jegyzeteket. Az antológia közli még Sajó Sándornak, az 1933- bian elhúnyt nemzeties irányú költőnek 3 versét. Földes Jolánról itt tudjuk meg, hogy Nyitrán élte át gyermekkorát s most „szeretettel gondol Nyitrára." Miklós Jenőnek, a nyitravölgyi Nagyapponyból származó halott költőnek 3 versét közli a könyv. Márai Sándor egy finom elbeszélését küldte el s üzenetképpen szellemesen azt írja, hogy: „az írás csak megtörténik velünk, mint valamilyen ijesztő kaland." Végül 3 vers van még itt Havas István barsi származású „régi irányt követő költőről". Szándékosan idéztük az egyes írókat, hogy megmutassuk, milyen gondolati és érzelmi szállak fűzik őket szülőföldjükhöz, a mi mai munkaterületünkhöz. Mint látható: pozitív ez a viszony, dicséret a földről és a rajta élő emlékekről. A nyitrai kiadók értékes munkát végeztek, hogy ezt a kötetet így megcsinálták. Kár, hogy többen hiányoznak a kötetből, akik pedig itt születtek: a vágujhelyi Szántó György, a liptószentmiklósi Komor András, a nyitrai Gogolák Lajos, a kisszebeni Marschalkó Lia és a trencséni Tass József. És talán még mások is. SZALATNAI REZSŐ. APOLLO. Budapesten Gál István szerkesztésében negyedévenként folyóirat jelenik meg, melynek minden egyes száma könyvnek beillő vaskos kötet. A „klaszszikus antikvitás" szolgálatával a zászlaján indult el ez a lap, hogy programjának dícsérnivaló őszinte humanizmusát és sajátos magyar szellemtörté
