Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Kritika - Marék Antal: Kovrig János: Elsőosztályú fedélzeten

neti felfogását kötetről kötetre hitele­sebbé tegye. A fiatal magyar író és tudós nemzedék egy középeurópai ér­vényű humanizmus értelmiségi hangu­latát szólaltatja itt meg, az első szá­mokban kissé félszegen, bőbeszédűen és filozopteresen, az újabb számokban kissé kevesebb filológiával és több konkrét vállalással és egyértelműség­gel. Ha két évvel ezelőtt még azt írtuk Gál István és Bóka László szép vállal­kozásáról, hogy „virtuális humanizmu­suk" homályos még, ma már megírhat­juk, hogy tiszta és szemmelíátható va­lóság ez. A folyóirat 5. számának tar­talmából kiemelkedik Thomas Mann­­nak a Coopération Intellectuelle buda­pesti ülésén tartott bátor és tiszta elő­adása a harcos humanizmusról, Thiene­­mann Tivadar pécsi egyetemi tanár ki­tűnő összefoglalása Rotterdami Erasmus­­ról, akinek fontos hatása volt a magyar irodalomra is, mert az ő írásaiból ke­rült bele először az emberi béke és megértés gondolata a régi miagyar iro­dalom alkotásaiba. Márai Sándor is a humanizmusról írt egy sürgető s válla­ló élű cikket. A folyóirat gerincét min­ket fölöttébb közelről érintő két cikk adja; Szvatkó Pálé és a fiatal Sárkány Oszkáré, melyek a cseh-magyar szel­lemi közelség kérdését kutatják. Szvat­kó hosszabb tanulmánya („Csehek és magyarok") kitűnő és szellemes essay. Sízvatkó párhuzamba állítja a magyar és cseh társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi életformát s némi absztrak­cióval arra az eredményre jut, hogy míg a cseh életforma minden részében, önhibáinak kritikai feltárásával is min­­dfg józan, reális szemléletű és opti­mista hangulatú, addig a magyar szem­lélet káprázatai meg-megújuló csaló­dásokhoz és pesszimizmushoz vezet­nek. Szvatkót azonban a háború utáni politikai helyzetből származó analógiák vezetik s így egyébként sok részlet­igazságot helyesen szembeállító cikke nem mindenben fedi a tényeket. A cseh és magyar életforma különböző­ségei ellenére sem oly elütő s a ma­gyar romantizmus fellelhető a csehek­nél is, épúgy ahogy a gyakorlati, jó­zan építő érzék, ami a cseh középosz­tályt annyira jellemzi, ma már a ma­gyarság egyes rétegeinek is dicsérni való tulajdonságává válik. A másik ta­nulmány, Sárkány Oszkáré, a Prágá­ban 1773 és 1848 között megforduló magyarokról szól, akik először törték át az újabbkori cseh és magyar élet közé ékelődő gátakat. Sárkány adat­feltáró, dokumentumszerű értekezése fölöttébb értékes s útmutató lehet a fiatal csehszlovákiai magyar kutatók számára is, milyen irányban folytassák kutatásaikat a magyar-csehszlovák kér­dés feltárása körül. Hisz az ia történeti penzum, amelyet Sárkány Oszkár mu­tat itt be, tulajdonképen a mi penzu­munk. Halász Gábor ragyogó tanul­mánya Savoyai Jenőről, a humanista törökverő hadvezérről szól, aki csak a könyvtárában érzi jól magát és a tá­borban is Leibniz világbékeeszméje foglalkoztatja. Figyelemreméltó Révay József gróf cikke a nemzeti kisebbség problematikájáról. Révay finom analí­zise a „nemzeteszme" és az „államesz­me" alapos megkülönböztetésére ve­zet. Révay a „kisebbségi létforma" alapjainak leírását szélesebben, részle­tesebben s konkrét adatokkal alátá­masztva végezhetné el s így rendkívül becses munkával gyarapíthatná alap­vető sorsérdekeink tisztázását. Hevesi András sziporkázóan szellemes portré­ja Krúdy Gyuláról és Illés Endre arc­képe Csáth Gézáról, a régi Nyugat­nemzedék e két feledőbe vesző rend­kívüli értékű írójáról nyújt ismertetést. Bóka László, Gáldi László és Darvas János („A csehszlovákiai kisebbségi zsargon" című az Új Munkából ismert cikke) kisebb írásokkal szerepelnek. SZALATNAI REZSŐ. KOVRIG JÁNOS: ELSÖOSZTÁLYÚ FEDÉLZETEN. Pánt hson kiadás. A naiv történet, amely köré Kovrig János japán útiélményeit csoportosítot­ta, cseppet sem ront a regény értékén. Az amerikai Helen és a lecsúszott ma­gyar báró-szakács szerelme csak első pillanatra tűnik fel giccsnek, vagy ha úgy tetszik filléres témának. Mert a napsugaras szerelem köré olyan töké­letesen megrajzolt figurákat tudott az író állítani, aminők Mr. Thompson, Mr. B'lnof, Hans Pfeifíer, Fatty Joe s a töb­biek Másrészt a táj, amit Kovrig töké. 13tes írói eszközökkel szemlé tet, any­­nyira érdekes s lenyűgöző, hogy az olvasó elfeledi a regény gerincét ké­pező históriát s töké'etes élvezetet ta­lál a részletekben. Az Ákn Máru nevű japán hajó két hetes útjának a leírása is tökéletesen sike ült. A hajó Yokoha­mából elindul s hősünk a báró szakács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom