Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A szlovenszkói magyar népművészeti kutatás és annak jelentősége a kisebbségi életben

Ezek közül az általános tájékozódáshoz ügyszerető amatőröket is igénybevehetünk, a részletes gyűjtőmunkát s még inkább a szigorúan szakszerű feldolgozást már csak szakemberekre bízhatjuk. A publikációval pedig az eredmény közkinccsé tételét tartom kívánatosnak.

7. A

gyűjtés kell hogy teljes apparátussal történjék: rajzban, fényképekben, pontos feljegyzésekben s eredetiben. Itt kapcsolódik be egy külön feladat: egy Szlovenszkói magyar néprajzi múzeum létesítése, amire pár év előtt a Masaryk Akadémiiai tett kezdeményező lépéseket. Az ügy mai állása reménytelen. Hogy egy ilyen múzeum jelentősége miben állana, arról szakemberek előtt nem kell külön beszélnem, a dolog kézenfekvő.

8. Már

előbb érintettem az egyik nagyon fontos teendőt: a népművészeti produktumok értékesítésének gazdasági megszervezését, valamely célszerű, leginkább szövetkezeti alapon.

9. Szaksajtónk

feladata lesz, de külön kiemelem: a feltáró, gyűjtő és íorgalomba, hozó munka mind értékét vesztené, illetve egyszerű muzeális konzerválássá merevednék, ha nem foglalkoznánk egyidőben azzal is, hogy a falu tudatába beleneveljük a népművészet megbecsülését, szeretetét s a hozzá való ragaszkodást. Amit a falutól kapunk, vissza kell neki adnunk s kitartó, lassú nevelő munkával' visszatéríteni őket az idegen móditól a magunkéhoz, mindazokon (a „felületeken" melyeket előbb érintettem. Tudatosítani kell a népművészeti értékeket a faluban, nemcsak abban az értelemben, hogy mint kenyérkereseti lehetőséget tekintsék, de hogy mint faj megtartó s kifel1 é vetítő erőt s a felszívódás elleni védelmet tekintsék.

10. Megemlítem

még, mint részletfeladatot, azt a két dolgot, mely előbb említett akadémiai elaboratumomban is szerepelt: kutassuk fel s tartsuk nyilván a néhol található „míveseket", azokat a mesterkedő, fúró-faragó embereket, külünösen pásztorokat, akiknek kezéből népművészeti értékek kerülnek ki. Lehetőleg foglalkoztassuk őket s adjunk számukra piacot s nyilvánosságot. Magam felkutattam pár ilyen embert s tapasztaltam, hogy megbecsülésre érdemesek, de magukra hagyva elkallódnak s velük ősi értékek. Javasolnám még a magyar népművészeti értékek (különösen architektúrákban, régi szép porták, kapuk, tornyok, stb.) olyasféle védelmét, mint a műemlékekét, arra hivatott szervek útján. Helyezzünk ilyen objektumokat védelem alá, vagy legalább azt biztosítsuk, hogy lerombolás, átépítés esetén fényképben, rajzban pontosan megörökíttessenek.