Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A szlovenszkói magyar népművészeti kutatás és annak jelentősége a kisebbségi életben
geknek s azoknak állandó szállítói. — Mi ne cégek hasznára, hanem a falvak hasznára dolgozzunk, szervezzük meg falvainkat, hogy népművészeti értékesítő szövetkezetük legyen s önmaguk javára dolgozhassanak! 3. Népművészeti kutató munkánknak nagy propagatív jelentősége is volna kifelé, úgy a köztársaságban élő fajszomszédjaink, mint a külföld felé. Ezek a kutatási eredmények s egy mindenképen ápolt, feltárt és piacra is megszervezett népművészet nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az itt élő magyarságot határokon innen és túl megismertesse. Ennek termékei vannak olyan behízelgőek és megnyerőek, mint akár zenénk, táncaink, boraink és egyéb, a propaganda által kihasznált jellegzetesen magyar termékek. Nem negligálhatjuk azt a tényt, hogy a nagy külföld sokkal inkább felfigyel és rokonszenvez közvetlen hatású szépségekre, — melyek meg is szerezhetők, — semmint elméleti közlésekre, vagy szaktanulmányokra. Egyelőre aligha írhatunk szakmunkákat Szlovenszkó magyar népművészetéről, de megszervezhetjük néprajziig és népművészeti szempontból különösen kiemelkedő falvaink idegenforgalmát, propagandáját s különböző rendezésekkel divatba hozhatjuk őket s fellendíthetjük forgalmukat. Ennek példáit már láttuk idehaza is. (Süvetei kerámiai kiállítás, mellétéi magyar fazekasok belgiumi megrendelése a SZMKE révén, stb.) Murano üveggyári műhelyeit ezer és ezer idegen látogatja s készleteit ugyanannyi vásárolja. Miért ne lehetne ilyesféleképen divatba hozni magyar kerémiai, szövő-fonó, kézimunkázó, faragó falvainkat s műhelyeinket? III. Az eddigieket ismerve, mi a közelebbi teendőnk? 1. összeállítani a szlovenszkói magyar szakemberek lehetőleg teljes kataszterét, hogy számbavehessük és világosan lássuk: kik vagyunk, akik e kérdésekkel egy központi elgondolású terv szerint hasznosan foglalkozni tudnánk. 2. Ha a kataszter megvan, össze kellene hívni egy országos értekezletet, ahol a munkafeliadatokat rendszerezzük és szétosztjuk. Tekintve azonban, hogy a sok tanácskozás és ankétezés nem mindég jár a kívánatos eredménynyel, ezt a munkamegosztást és tervszerű elindulást valamely meglévő kultúrszerivünk keretében is meg lehetne csinálni, annak apparátusára való támaszkodással. A faluval való kapcsolatai alapján erre leghivatottabb volna a SZMKE, mely a kérdéssel különben is foglalkozik. 3. Ettől eltekintve, valamennyi kultúrszervünket, amely e feladatok vállalásában tekintetbe jöhet, mozgósítanunk kellene a közös munkára, célszerűen szétosztva a teendőket. 4. Nagyon fontos volna a magyar tanítóság bevonása a közös munkába, olyasformán, hogy az erre felkértek kellő tájékoztatást kapjanak a központi szervtől arra nézve, hogy mit végezhetnek leghasznosabban falvaikban a népművészeti kutatás feladataiból. 5. Ilyen országos keretű munka nem képzelhető sajtótámasz nélkül’. Külön szaklap indításához még gyengék s szervezetlenek vagyunk, de bekapcsolódhatnánk tudományos árnyalattal a Magyar írásba, népszerű árnyalattal pedig a SZMKE hivatalos lapjába, a Magyar Vasárnapba. 6. Magának a megszervezendő munkának feladatait így képzelem: a) Általános tájékozódás országszerte, b) részletbe menő gyűjtés, c) Feldolgozás, d) Publikálás, különféle kiadványokban.
