Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Brogyányi Kálmán: A szlovenszkói magyar művészet krízise

zélet" felett. „Ó képzelet!" — intett feléje elhárító karral, — a képzeletet a való világ s a lelkében ringatott Magyarországi álmait jelentette. S e „képzelet" mindvégig megmozdította szárnyait benne, visszaidézte a régi napok izéit, holott ő már Isten melegségében vigasztalódott.

BROGYÁNYI KÁLMÁN:

A SZLOVENSZKÓI MAGYAR MŰVÉSZET KRÍZISE

Néha szó esik a szlovenszkói magyar képzőművészetről is. Mindannyiszor tapasztalhattam, hogy a magyar közönség mennyire nem ismeri a kérdés lényegét, nem látja lokális problémáink összefüggését a nagy európai problémákkal. Szellemi életünk a krízis nehéz napjait éli, erről szeretnék néhány szót mondani most.

A művészet krízise ma világjelenség. A képzőművészet többi ágai között egyik sem sínyli jobban a festőművészetnél. A krízis okai meszsze nyúlnak a háború előtti időkbe. A naturalizmus kora és a vele együttjáró gazdasági és társadalmi átalakulások végleg megszüntették a művészet és az egyház, valamint az arisztokrácia házasságát. A művészet lassan egyre jobban távolodott a társadalom érdekköréből. A felfejlődő kapitalizmus lélektana és mechanizmusa pedig észrevétlenül félretolta útjából a művésszel együtt a művészetet is. Az előző rendi szervezetek között a művészetnek határozott társadalmi funkciószerepe volt. Az egyház, a rendi társadalom, vagy mint Németalföldön láthatjuk, a polgárság életének, nagyságának és eszméinek kifejezését szolgálta. A 19. század fölfejlődő kapitalista rendjének erre nem volt szüksége. A művészet így részben az állam intézményes gondoskodása alá került, részben az egyes, egyre ritkuló számú művészet szeretők, gyűjtők képezik a hívek és az érdekeltek seregét.

Egy öntudatlan emigráció kezdődik meg. A művész az impresszionizmussal megkezdi visszavonulását a társadalmi érdekeltség területéről és elfoglalja a társadalmon kívül az egyén, az egyéniség magaslatait. Az egyéniség minden művészi alkotás feltétele, de nem célja és mihelyt céllá vált, megindiúlt vele az a krízis folyamat, mely csak most nőtt katasztrofális méretekre.

Nem állítom, hogy a kapitalista rend érdeklődése a művészettel szemben megszűnt volna, de az értelme megváltozott. A képet nem mint művészetet, szellemi energiát veszi számításaiba, hanem mint pénzértéket. Ezért csakis márkás, a műtárgyak nemzetközi börzéjén biztos értékkel jelzett képek után érdeklődik. Az élő művészek közül