Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Féja Géza: A kuruc emlékirat
FÉJA GÉZA: A KURUC EMLÉKIRAT II. Rákóczi Ferenc környezetében többen is készítettek emlékiratot, ízeknek az emlékiratoknak alig van közük a magyar irodalomhoz. A kuruc eseményekről száraz időrendiben beszélnek s csak akkor élénkül meg a hangjuk, mikor lirói, mint bujdosók külföldre kerülnek s a látnivalók özöne fut szemük elé. A szürke hadseregből messze kiemelkedik II. Rákóczi Ferenc két emlékirata. Egyik magyarországi hadjáratát tárgyalja s francia nyelven írta, a másiik önvallomásait tartalmazza latin nyelviben. Ezeknek az emlékiratoknak viszont alig van közük a kurucsághoz, nem a kuruc írta őket, hanem a fejdelem, s a távlatokba költözött, az élet fölé emelkedett ember. Finom s halk líra járja át Rákóczi könyveit, mely mindvégig töretlen félékről tesz tanulságot, csakis töretlen ember tudhatta ennyire összeforrasztani a nehéz sorsban megszerzett alázatot a méltóság öröklött s kifinomult érzésével és tudatával. A belső rend embere, tekintete hideg és nyugodt, ítélete biztos, érzelmei rendezették, látóköre tág. Lelki életének mélysége és finomsága egy kicsit sem sorvasztotta el gyakorlati érzékét: belső életét ugyanolyan határozottsággal irányította, mint kockán forgó birodalmának sorsát, míg az emberek között élt. S mégis -állandó, sohasem hűlő tűz égett benne: a végső igazságba vetett hit érzelmi tüze. A magyarországi hadjáratról írt könyvének előszava: „Ajánlólevél a végső igazsághoz", s olyan mint az imádság. Emlékirata egyik magyar emlékirathoz sem fogható. Egyén, politika, osztály, szőkébb közösség, táj, rang, hajlamok, vonzalmak, érdekek, mind az, ami „korszerű": idegen dolog volt számára. A végső igazság mértékével mérte meg önmagát s a magyarságot. Szigorát jogossá és támadhatatlan értékké teszi önmagával szemben alkalmazott szigorúsága. Szinte a katolikus gyónás áhítata nőtt benne irodalmi formává, s mert született fejedelem volt, gyónásában nemcsak a saját lelkének, hanem országának belső térképét is megrajzolta. Társadalmi ítéletei is végső ítéletek. A nép hozta vissza Magyarországba, miután sikerült a bécsújhelyi börtönből megmenekülnie. Rákóczi ezt sohasem feledte el és hűvös mondatait meleg áramlás futja át, valahányszor a jobbágyakra kerül a szó. A forradalmi köznemesség adta mozgalmának a lendítő erőt, s mindig meleg rokonszenv hangján beszél erről a rétegről. Legjobban a saját osztályát Ítéli el, a főrendeket, kik nem a mélyben álló ember felfelé néző áhítatával tekintettek rá, eszméire, terveire, lelkületére, hanem némileg az egyenlőség fölényével. A mélyebben álló osztályok érezték őt, saját osztálya azonban nem értette meg, ezért volt eleitől fogva magányos ember is e korán beárnyékolta a tragédia. A magányos ember a történelem mélyére látott s fölfedte az egész „alkotmányos küzdelem" reménytelenségének legfőbb okát is: „Minden erőlködésem dacára sem akadályozhattam
