Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Szombathy Viktor: Végtelen tenger, végtelen idő

les: nagy, pompázatos és hideg. Királyok uralkodtak, dőzsöltek, betegeskedtek, nyakaztattak vagy hálóztak benne; fenséges, hatalmas királyok, bíborban születettek is kaimairilIával uralkodók.

Ez itt azonban családi ház. Barátságos kúria s Nii'kita benne a főszolgabíró. Okos és ifortélyos atya, népszerű ember, akinek megélni, uralkodni, bíráskodni s atyáskodni kellett egyszerre. S mindezt kitünően csinálta.

íróasztala: — elvégre Ferenc József is vaságyon aludt s aki pompázatos kincseket akar látni, az ne Jöjjön Cetinjébe. Erre itt nem volt pénz. Szív van ebben az emeletes kils kúriában, családi melegség és sok kedély. A vezető azonban róhian s mii is loholunk utána, nincs gondólkodni idő, mert a látogatók máris összehasonlítanak. Feleségem megjegyzi, hogy ebédlőasztalunk csaknem akkora, mint Nikitáé. Igen, de a Niikitáét ötven személyre lehetett megteríteni, az asztalt kihúzták s elfért rajta az egész diplomáciai testület. Néhány nagyhatalom' mindig1 itt tartotta az orrát, valami mindig főit a' balkáni katlanban s jó volt a konyhához közel maradni.

Fényűzésre itt nem igen telt, — ami ebben a kis kastélyban van, az úgyis fényűzés itt. Fényűzés a billiárd, amit Ferenc Józseftől kapott s amit az ablakihasa dókon keresztül bámultak a jó cetinjeiek, aztán itt a zongora, azt Vilmos császár ajándékozta s a szalonban, meg' az ebédlőben itt látható a háború előtti Európa ... Valóban, az egész Európa, fényképen s olajfestményen. Kicserélték fényképeiket az uralkodóik, az unokatestvérek s a rokonok; ha ma az orosz cár ajándékozott egy fényképet, holnap Ferenc József küldte el hű képmását baráti sorok kíséretében... Vilmos császár hajóképet is küldött, s itt látom életem első Fehér Elefánt rendjét... Rézágyas hálószoba, aztán szekrények, tele nemzeti viselettel, buzogányók és handzsárok: a törökkel való sikeres viaskodás évszázados emlékei. Veranda, márványasztallal, bolti szőnyeg, — de rohanni kell, mert a vezető nem hagyja a társaságot megpihenni, száguldunk teremtől-teremre s a szivem egyre jobban a hegyi nép, e sok harcot látott, vad hegyi nép felé melegszik. A nagy hársfa, amely alatt a fejedelem Ítéletet tartott vasárnaponkint, már nincs meg s helyette hősi emlékmű figyelmezteti az utast.

Mi van még látnivaló? Valami lovardasezrű helyiségben látható Montenegró domborművű térképe, hatalmas gipszmunka s állványokon jár az ember fölötte.

A kávéházakban csendes bennszülöttek ülnek s a házak küszöbén öreg asszonyok. Csend van a városban, csak az idegenek mozognak, keringenek nyugtalanul. Mindent látni akarnak s valószínűleg semmit sem látnak. Most kellene leülni a küszöbre az öreg hegyi-ember mellé, vagy nyakoncsipni egy fiatal legényt s eldiskurálni vele, mi újság Montenegróban? Mit mond a helyi 'lap, hogy működik a kultúregyesület s ki készíti most a szociográfiát?

Igen, új gimnáziumot is építenek ás általában tiszta, rendes város ez a Cetinje, amolyan „egyemeletes város", amely kezdi már elveszíteni a karakterét.

Az olasz konzulátuson ott lobog a háromszínű zászló. A konzul