Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Szombathy Viktor: Végtelen tenger, végtelen idő

ke, töméntelen hegyrengetegben üde folt. így érkezik meg az ember Popnádra, vagy Iglóra, vagy, — s ez még jobb, — valamely szepesi fal'uba, amely mögött ott emelkedik a néma Tátra... Még egy ugrás és benn vagyunk Cetinjében, megnyugodva s nagy örömmel. Széles úton is (földszintes (házak között rohamunk, semmi exotikum: mintha rendezett kisvárosaink egyikében lennénk. Vasárnap délután háromnegyed kettő, pontosan érkeztünk.

A ifőutica 'sarkán fehérkabátos forgalmi rendőr, — forgalmi rendőr Cetinjében! — eligazítja (kocsinkat s mi egy újabb Grand Hotel előtt kötünk ki. Két pincér kiszalad s most egy pillanatig válaszúira jutottunk: ebédelni, vagy várost nézni. Győz a kíváncsiság s a két pincért hűtlenül otthagyjuk. Az étterem üres, A vendégeik nem érnek rá Cetinje kosztjával (foglalkozni. Az idő rövid, a hajóindulásnál ott kell lennünk... (Délután kettőkor hirtelen fellendül Cetinije idegenforgalma, Cattaróból, Raguzából1 autók szántják a kiváncsi népet, öntik az angolt, a imugyart, a esethet, a belgát: három óra alatt meg kell tekinteni a várost, ennyi elég is hozzá, éjszakázni senki sem akar ezen a balkáni helyen. Pedig talán ez volna jó: kiülni a szálló terraszára s hallgatni tamburaszót. Kinek jut eszébe Cetinjében nyaralni? Cetinje a dalmát tengerpart Hortobágya. Megrohanják, kiforgatják, megnézik klivül-lbelül, exotikumot keresnék benne s azt hiszik, megtalálták. A következő vonattal vissza is már... Csak egy délibábig, csak egy szakállas pópáig ... Jön is a pópa, előkelő, nyugodt jelenség, hosszú szakálla van s puha, fehér keze. Udvariasan vár, aimígi mindenki lefényképezi, meg i,s hajol kenetteljesen s továbbvonul a monostor felé.

Két harcias bennszülött közeledik most. Színesek és szálasak. így ábrázolták gyermekkorodban a marcona montenegrói vitézt: kunkori papucs, fehér szűknadrág, dolmány és kackiás sapka. Az öviben mórdály és hosszú tőr. Tekintélyes, marcona jelenség,, többet aztán nem is látni hasonlót egész nap Cetinjében. A marcona jelenség megáll, mosolyog sí meg is hajlik imordályaival övében:

— Do you speak english? Fremdenführer, bitté?

De tud olaszul is. Szívesen kerítenek elő magyarul beszélőt, aki a háborúban szolgált... A koldus négy nyelven kér pénzt s négy nyelven- köszön, vagy káromkodik. (Ezt is tudja: Damined!

Cetinije az idegenforgalomból él. Raguzai angol szállodásunk most tűnik fel a sarkon, ő az esedékes tucatnyi angollal a közvetlen szárazföldi úton jött s unottan magyaráz. Májustól októberig minden vasárnap Cetinjében jár. Úgy unja, mint ahogy csak Montnegrót unni lehet London és Berlin után annak, aki hat éve minden szép vasárnapot Cetinjében s Trebinjében tölt... Ez is benne van a birminghami vendégek pausáljában. Az angolok minden lelkesedés nélkül, engedelmesen követik, nem szélednek százfelé, mint a magyarok, nem énekelnék többhangon, mint a németek, nem csevegnek szaporán, mint a csehek s nem lökdösik egymást jókedvűen, miint az osztrákok, öszs zet a rt ainiak h an g t a l a uú I.

Nikita palotája előtt gyorsan megesszük a dinnyét s a héjakat a lépcső mögé dobjuk, öt dinárt fizetünk a jegyért s belépünk a királyi palotába.

Schönbrunnál érdekesebb. Schönbrunn, vagy a Burg, vagy Versail