Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Szombathy Viktor: Végtelen tenger, végtelen idő

volnai egyszer a vend-problémával is foglalkozni. Miikor aztán rátér a pragma.tica sanctiora s megemlíti, (hogy XIV. Lajos szebben iis bánhatott vo In a Rákócziv a I, m égik é r d em:

— Mindez csodálatos. Hogy azt ön igy tudja ... Honnan?

— A középeurópai földrajz és történelem tanára leszek nemisokára, — mondjál s hozzáteszi: — az őseim németek. Mi nem a iMayflower-rel jöttünk át, azt nem állíthatom. Nagyapám Hannoveriből vándorolt ki Wiscounsinba.

Aztán minden átmenet nélkül, büszkén:

— Heil Hitler...

A néni megértőén mosolyog, ezt ő is megérti s a korláthoz ballag.

— Én testestől-lelkestől germán vagyok, — folytatja a kis doktor, — német. Négy éve annak, hogy erre rájöttem. Akikor, amikor az első tanulmányú tárnát tettem meg Európában. Amerikai vagyok, amerikai polgár, szabad és demokrata. És német is vagyok. Azt hiszi, nem fér össze ez a kettő? Mit gondol! Láttam a Führert Berlinben, személyesen.

A szomszédos székiékben, mellettünk, egy prágai család hever. Apa, mama, két gyermek. Prágai kispolgárok, akiket a hétvégi olcsó vonat hozott le tíz napra, pausál-árért; elégedett, kövérkés család. A mama levetette cipőit s harisnyás lábát örömmel nyujtóztatja a korláton. A papa ingujjban, elégedetten szemléli az elvonuló kékes hegyeket, a pirostetős nyaralókat, a halászokat a parton s az egyetlen félti őrongyot az égen. A papa éppen külpolitikai leckéket ad a fiainak.

— Az olasz, az nem jó katona. Ha nem volna egy Mussolintjük, nem volna olasz sem. Mussolini diktátor. Nekünk nem kell diktátor. Trapp-trapp, így emeli a lábát a német katona...

A gyerekek nevetnek. Az apa ütemre csattogtatja talpait, trapptrapp, — a német csak mesirozni tud.

A cseh beszédet amerikai barátom nem érti. El is mennének egymás mellett szótlanul, ha a prágai apa nem figyelne fel egy elejtett német szóra. Az amerikai éppen azt mondja, hogy Pesten s Belgrádban nagyon olcsón lehet enni.

A prágai hátrafordul:

— Jól enni s inni csak Prágában lehet.

Az amerikai elérti a nemzeti büszkeséget. De állhatatos marad:

— Nem, uram, én Belgrádiban kitünően étkeztem.

A prágai türelmetlen:

— Látszik, hogy nem ismeri a jó helyéket. Prágában a Malá Stranán.

Benn vagyunk tehát nyakig Középeurópában. Az amerikai határozottan németpárti s szereti a magyarokat. A prágai határozottan inémetel lenes, nem szereti az olaszokat, általában semmi diktatúrát nem kedvel mégi csak nem is Gajda-párti: meggyőződéses cseh, a magyarokról nincsen különösebb jó, vagy rossz véleménye, pillanatnyilag csak ai két nagy nemzet érdekli is mint nemzetének hű, ielkes fia, Prága mellett tör lándzsát s a prossnitzi posztóipart dicséri. A nap erősen tűz s a két ember egyre jobban belemelegszik a vitába, már mindakettő isaját hazájának érdemeit csillogtatja, védi érdekeit, szenvedélyesen és kitartóan.

— Azt hiszi, hogy a szövet, ami magán van, az nem -brünni szövet?