Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
— Lehet, hogy Kaszonyban és Barkaszón, meg a Vöröskocsmában piros az abrosz, de a prágai Maceskánál fehér abroszról ettem, amikor egyszer ott ettem és a pardubici restiben is, amikor egyszer várni kellett a csatlakozásra. Nekünk most a modern kor követelményei szerint kell berendezkednünk mama .... Sutayné még gondolt arra, hogy mennyivel hamarább meglátszik minden ételpecsét a fehér abroszon, és istenem, hányszor kell majd azokat mosni de hát ő már számot vetett azzal, hogy az élet nem vígalom és a munka rabszolgaság, így aztán hamar belenyugodott és Béluskára hagyta a vásárlást. A plakátok megszövegezését is Béluskára bízták mind a ketten. Igaz ugyan, hogy Sutay eleinte tiltakozott az ellen, hogy Béluska „Sutay ligeti éttermeit" szövegezte bele a plakátba, holott ö mindig „jó polgári vendéglő"re gondolt tervezgetés közben, de a végén mégis belenyugodott a rangbeli emelkedésbe. — Mondd csak Béluskám, miért éttermei — szólalt meg Sutayné — hiszen csak egy terem van és az se terem igazában? — Dehogynem, mama, egy terem a nagyterem, egy a kicsi és nyáron a szabadba is asztalokat teszünk ki, ez a harmadik terem. Teljes joggal írhatjuk, hogy „termei". A plakátnak csakugyan igen jó hatása volt, mert azon az augusztus-eleji vasárnapon, amikorra a megnyitást tették, bőkezű gazdagsággal ömlött be a Liget fáira a nap fényessége, a bokrok tikkadtan enyhültek a magas fák árnyékában, a madarak is árnyékot kerestek, csatk az öreg Sutay állt a napon a ház előtt,tisztára kefélt fekete ruhában és nem vette észre, hogy a nap csillogó, kövér verejtékcseppeket indít el kopasz, szép becsületes asztalosfejéről két füle irányában. Béluska az asztal körül tett-vett, ő rajta tiszta új szmoking volt, egyszer volt csak rajta-, az érettségi vizsgán. Most a szmoking oldalzsebéből piroscsíkos fehér kendő lógott ki, de azt most örömmel tette oda, mert benne titokban mindig lángolt a vágyakozás a színpad után és most úgy hitte, hogy egy nagy szerepet játszik, valamelyik orosz nagyhercegnő szobapincérének régen áhított szerepét fogja eljátszani. Mégis csak Lökösy úr volt az első vendég. Amikor Sutay messzi, a kapunál meglátta, hogy közeledik, ő, meg még három barátja, kicsit a fejét vakarta és arra gondolt, hogy ez rossz jel, hogy elsőnek is kedvezményes vendége érkezik. De már mindegy. — Jó napot kívánok az uraknak, Lökösy úr. — Jó napot, Sutay bácsi, nahát hol az a jó bor? Sutay megállt előttük, félkezével az asztalszélét fogta, mint nemrégen a gyalúpadot. — M'ilyen bort parancsolnak, Lökösy úr? — A legprimábbat, Sutay bácsi. Sutay benézett a nyitott ablakon. — Béluska! Hozzál egy üveggel abból a Linner-féle furmintból az uraknak... itt kint tetszenek leülni? Velős úr, a Lökösy egyik barátja a napra nézett, azután a ház falára, azután az egyik asztalra. — Itt hamarosan árnyékban leszünk, ide leülhetünk. Béluska hozta az üveg bort és tálcán a poharakat. — Szervusz Béluska! Thűh, de elegáns vagy! Velős úr kiáltott így fel és oldalba bökte Béluskát. Béluska kezében meg
