Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Sebesi Ernő: Ferdinkó lenéz a toronyból

SEBESI ERNŐ:

FERDINKÓ LENÉZ A TORONYBÓL.

I.

A végletek között hánykolódó ember volt Ferdinkó András. Viharos fiatalságában, nyomora fullasztó mélységeiben, előbb búvár volt, később zavaros csúcsok felé törve hirtelen elhatározással toronyőrnek ment. S ebben a minőségben ő úgy látta, hogy nem is a polgármester uralkodik a kisváros felett, hanem inkább ő. Fülkéjéből fölényesen nézett el az emberek és házak felett, a legmagasabb palota is csak alacsony viskónak tűnt fel előtte, a legnagyobb ember is csak törpe figurának. Csendes éccakák mély és meghitt nyugalmában beszélni kezdett a közeli hegyek büszke ormaival és ez ia> furcsa és bensőséges diskurzus, roppant mértékben felfokozta önérzetét. A házakra egyre nagyobb sajnálkozással nézett és ha pipára gyújtott, szánalommal állapította meg a kéményekről, hogy füstjük milyen szerényen kavarog, ezzel szemben az ő pipája füstkarikái már csaknem a felhőkig merészkednek.

Világszemlélete is ehez,' igazodott, ehez az álfölényhez, és látszattekintélyhez. Mindenkifölött állónak érezte és tudta magát.

Sokszor diákok jöttek fel a toronyba. Ilyenkor a tanárokkal is csak félvállról beszélt Ferdinkó. Fülkéjének párkányán a látogatók csak óvatosan mertek kihajolni, ezzel szemben ő félelmet nem ismerő mozdulatokkal, féltestével előrehajolva magyarázgatott és rutinjának előnyeit fesztelenül kiélvezte.

Ferdinkó ilyenkor azt érezte, hogy ő sokkal többet jelent a diákok szemében, mint az igazgató, vagy a tanár. Ha szivarral kínálták, meg se köszönte és tovább magyarázott, miközben fontoskodva pödörgette impozáns, szőke bajuszát.

— Már

az árnyékukról is megismerem az embereket — hencegett a diákoknak, akik nagy szemekkel bámultak erre a különös emberre.

— De

ha lejön a toronyból, akkor szédül, úgy-e? — érdeklődött az egyik diák.

— De

mennyire! Lássa öcsém ez a külömbség köztünk. Maguk itt szédülnek, fenn a toronyban, én meg lenn a földön. És tudja miért? Mert ha ai földről felnézek a toronyba, magamat keresem ott mindég ...Annyira össze vagyok vele nőve...