Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Palotai Boris: Anyám férjhez megy

PALOTAI BORIS:

ANYÁM FÉRJHEZ MEGY

I.

Kenten laktunk egy hatalmas Ibérkiaszárnya negyedik emeleti lakásában, Jégisleghátúl, a cselédféljárat mellett: az anyám és én. Az ablakunk az udvarra nyitott, nagyon mély és nagyon szürke volt ez az udvar, a kanális körüli szennyes víz állít, amelyben néha szivárványszínű körök képződték. A földszinti lakások nyitott ajtajából vedrekké! öntötték ki a szappainlhabtóll sűrű vizet az udvarra, amely vastagon rakódott le a köveken, a kanális vasrostélyain. Anyáim azt mondta, olyan mint a márciust hó, amelybe likacsokat Olvaszt a napfény. Anyám mindenről tudott valamit mondani, mindehhez fűzött egy megjegyzést, mindenről mondott egy történetet, amely rendszerint különbözött mindazoktól a meséktől, amit másoktól hallottam. A hátsó lépcsőfel járatról azt mondta, hogy csak minékünk szabad ott járni, meg annak, akinek mii megengedjük, s persze m’i csak *

a

szenesembernek engedjük meg, és a mindig loholó kis'inasoknak, mert azok megérdemlik, hogy külön lépcsőjük legyen, és ne kellessen nekik az öreg mélltóságos úr Pitijének a valkkaintásait hallgatni, és a Herzné Indiái1 mákjának íllátát b esz ívni, amitől ai szenes ember menten elájulna, ezt anyám egész biztosan tiudtai. így aztán büszkén birtokoltam a cselédllépcsőt s nem éreztem a dohszagot, a megaláztatás ecetízét.

Tulajdonképen a konyháiban laktunk, ott kattogott anyáim egész nap a varrógépén, ott sütötte vasárnaponként az omlós kalácsokat, és ebiben a vaniliáscukorszaigbain játszottam reggelt őke síiig üres spullinlilkkall, összebogozott koronaselymekkel s egy próbabábuval, melynek beszakadt papirmasémelllét bélyegek-