Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Palotai Boris: Öreg mosónő

PALOTAI BORIS:

ÖREG MOSÓNŐ

I.

— Készen

vagyunk, naccsága, kérem,— mondta Bencsákné s hatalmas fénfibak'kancsait tisztességtudóan szoknyája szélibe törülte.

A háziasszony bizalmatlanéi nézett rá. — Már padláson van minden?

— Igenis,

naccsága, kérem.

— Mit

siettek úgy? Képzelem hogy néz ki a ruha.

Akárcsak a boldogult anyja, gondolta Bencsákné. Az is mindig ókvetetlenkedett, lamentált. Ha korán lettem kész az volt a baj, ha későn — na akkor meg olyan patáliát csapott, hogy még egy birka is megsokalta volna! Mit piszmogok, mit kaszinózom a cseléddel, talán lopja ő a gyertyát, hogy már a másodikat fogyasztom? Igaz, a megboldogult mindig adott valami ócska ruhát a gyermek részére, krumplihiéjat a malacoknak s a délről megmaradt mákosnudlit, — mert mindig azt csináltatott, ha nagymosás volt, — hagyta hazavinni. Ez a fiatalasszony a finnyás, sovány képével még a rántást is sajnálja a levesbe, ha rajta állna, csak egy kis meleg löttyöt dobna elébe, dehát vele nem lehet úgy elbánni, ő nem ma tanulta ki a mesterségét. Harminc éve jár már úriházakhoz mosni, s az ő ruhája még nem szagolt klórt meg mindenféle rongy mosógépet, amivel bolondítják a népeiket, hogy magától mos. Ö bizony nem sajnálja a két kezét, de ki is követeli a rendes kosztot: hús legyen, mert hús nélkül nem bírja a derekát emelni, reggel egy stampedli rum, hogy fel ne fázzék a csontja.

— Még

csak 6 óra, mondja a háziasszony, segíthetne hétig a Marinak... Úgyis az egész napját fizetem.

— Hát

már kitelt a napom. Félhattól mostanáig tessék összeadni.

— Nagyon

összecsapta maga ezt a mosást. De ne