Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Palotai Boris: Öreg mosónő
gondolja, hogy nekem minden jó. — Ruhája zsebébő'E pénzt kotorászott elő. — Máskor nem engedem el 7 előtt. Megértette? Hegyes, éretlen hangját Bencsáknéra szegezte. — Most akar vacsorázni? Hisz még le se nyelte az uzsonnát. — Gondoltam, haza tetszik adni. Itt a lábasom__ meg egy zacskó. — Lábas? Zacskó? — Idegesen nevetett. — Talán pástétomot adjak belé? — Maradt gulyás keíitcsókolom. — A gulyás az úrnak (keli vacsorára... kávézzon meg, és Mari vág magának kenyeret. Én <se eszem mást. — A naccsága gyomorbajos, —dörimögte Bencsáikné.. Már kicsikorában is mindig hányt... De nekem jó gyomrom van hál' Istennék, csak legyen mit belédugni... Meg aztán én nem fekszem a hátamon, hanem dolgozók mint egy bolond. — Hisz azért fizetem! A mosónőben felforrt a méreg. Mit akar tőle ez a penészvirág? Még a világon se volt, amiikor ő már koptatta az ujjait! No nézd csak! A levegőt is lespórolná tőle. — A fizetséghez jó koszt is tartozik! Az asszonyka nyakát könnyű pirosság öntötte el. — Adja oda neki a gulyást Mari! De többé nekem ne jöjjön ide. Virágnét hívja a Tüzér uccából. — Na az majd jól összeny aggatja a fehérneműt. — Azzal maga ne törődjön. — Csak aztán ne tessék üzenni értem, mert én rendbe nem szedem az elsárgult lepedőiket, én nem! — Legyen egészen nyugodt. Akkor se hívnám többé magát, ha ez az incidens nem történt volna. — Micsodaaa? — Ez az incidens, — ismételte finoman a háziasszony, és sovány újjaival az aisztallapon dobolt. Bencsákné támadóan nézett körül. Hiszen kap ő kü
