Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Korszakok határkövénél. Bornemisza Péter írói pályája

FÉJA GÉZA: KORSZAKOK HATÁRKÖVÉNÉL Bornemisza Péter írói pályája. Ö az első magyar író, akiben az irodalmi műveltség min­den ízei találkoznak. S egyúttal a XVI-ik század legátfogóbb tehetsége Balassa Bálint mellett. A korai protestántizmus képviselője, kiben az új hit még nem ölte meg a középkori örökséget, benne remegtek még a középkor misztikus iz­galmai. Egész könyvet szentel a népi babonának („ördögi kisértések"). Megírja az első magyar drámát. Óriási prédi­­kációs köteteket ad ki. Verseket költ. Neveli Balassa Bálin­tot. Igét hirdet, nyomdát tart fenn. Ellenséges főurak elől menekül a hitével. Családapa és nyughatatlan „bujdosó". Bujdosása közben lázasan ír, majd megállapodik és kitűnő gazda lesz belőle. Érdemes végigfutni az állomásait, hogy hány heiyre űzi őt az élet: Szered—Nagyszombat—Zólyom —Pozsony—Galgóc—Sempte ismét Szered—Beckóvára—Det­­rekő ... a főbb állomások. Dús hangszer volt neki a prédikáció. Olykor meglepő lírai zengés, néha mintha Balassa Bálint versét olvasnók: „És előjő a nagy, szép melegítő meg ékesítő, teremtő és élte­tő nyáridő, kiben mindenek megújulnak, megelevenednek, sok állatok, vadak, madarak, barmok, tyúkok, ludak, bor­júk, bárányok élednek, sok szép kerti, mezei, szőlői vete­­mények növekednek és újonan ismét a megéhezett, fázott szegények megmelegíttetnek." Tavaszi seregszemle ez is, akár a ..Borivóknak való", de nem „vitézi tavasz", hanem a magyar mezei bukolika első hangja. Ugyanolyan biztos eszköze volt e protestáns prédikátornak a drámai hatás is: „Igen röttenetes volt annyi kis gyermekecs­­kéknek is mind hirtelen haláluk, mind sírásuk és sokaknak se­bében kéz és láb nélkül való fetrengésük és holt-eleven moz­gásuk és annyi kisdedeknek holt-eleven fekvésük. De az édes atyák, anyák, nénék, báttyok, rokonságuk és az idegenek is mennyi rémülést, esedezést, óhajtást, sírást, rívást műveltek rajtok... kiknek sikoltásuk ország szerint terjedt és fölha­tott az égre." így beszéli el Heródes gyermekgyilkosságait. A humanista szellemben nevelkedett Bornemisza legfőbb írói törekvése: a műveltségnek az idő és a szélesebb kö­zösség számára való átadása. Ez a humanizmus második nagy lépése, mely teljesen összeforrott a protestántizmus­­sal. A humanizmus időtlen szellemi világának a protestán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom