Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Korszakok határkövénél. Bornemisza Péter írói pályája

FÉJA GÉZA:

KORSZAKOK HATÁRKÖVÉNÉL

Bornemisza Péter írói pályája.

Ö az első magyar író, akiben az irodalmi műveltség minden ízei találkoznak. S egyúttal a XVI-ik század legátfogóbb tehetsége Balassa Bálint mellett. A korai protestántizmus képviselője, kiben az új hit még nem ölte meg a középkori örökséget, benne remegtek még a középkor misztikus izgalmai. Egész könyvet szentel a népi babonának („ördögi kisértések"). Megírja az első magyar drámát. Óriási prédikációs köteteket ad ki. Verseket költ. Neveli Balassa Bálintot. Igét hirdet, nyomdát tart fenn. Ellenséges főurak elől menekül a hitével. Családapa és nyughatatlan „bujdosó". Bujdosása közben lázasan ír, majd megállapodik és kitűnő gazda lesz belőle. Érdemes végigfutni az állomásait, hogy hány heiyre űzi őt az élet: Szered—Nagyszombat—Zólyom —Pozsony—Galgóc—Sempte ismét Szered—Beckóvára—Detrekő ... a főbb állomások.

Dús hangszer volt neki a prédikáció. Olykor meglepő lírai zengés, néha mintha Balassa Bálint versét olvasnók: „És előjő a nagy, szép melegítő meg ékesítő, teremtő és éltető nyáridő, kiben mindenek megújulnak, megelevenednek, sok állatok, vadak, madarak, barmok, tyúkok, ludak, borjúk, bárányok élednek, sok szép kerti, mezei, szőlői vetemények növekednek és újonan ismét a megéhezett, fázott szegények megmelegíttetnek." Tavaszi seregszemle ez is, akár a ..Borivóknak való", de nem „vitézi tavasz", hanem a magyar mezei bukolika első hangja.

Ugyanolyan biztos eszköze volt e protestáns prédikátornak a drámai hatás is: „Igen röttenetes volt annyi kis gyermekecskéknek is mind hirtelen haláluk, mind sírásuk és sokaknak sebében kéz és láb nélkül való fetrengésük és holt-eleven mozgásuk és annyi kisdedeknek holt-eleven fekvésük. De az édes atyák, anyák, nénék, báttyok, rokonságuk és az idegenek is mennyi rémülést, esedezést, óhajtást, sírást, rívást műveltek rajtok... kiknek sikoltásuk ország szerint terjedt és fölhatott az égre." így beszéli el Heródes gyermekgyilkosságait.

A humanista szellemben nevelkedett Bornemisza legfőbb írói törekvése: a műveltségnek az idő és a szélesebb közösség számára való átadása. Ez a humanizmus második nagy lépése, mely teljesen összeforrott a protestántizmussal. A humanizmus időtlen szellemi világának a protestán-