Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Muhoray Elemér: Színház
SZÍNHÁZ A BUDAPESTI SZÍNHÁZAK KAPUNYITÁSA. A magyar színházi világ központjában évek óta nem tapasztalt élénkséggel indult el az új színházi évad. Az előző rossz esztendőkkel szemben kétszerannyi színész, szerző és egyéb színházzal foglalkozók is munkához, szerződéshez jutottak most. A váratlan fellendülés titka a pesti színházak, színházi trösztök között kifejlődött verseny, mely inkább hatalmi háborúsághoz hasonlít. Négy külön tábor harcol: a művészi megújhodás jelszavát leghangosabban hangoztató, és ennek érdekében legtöbbet is kockáztató Nemzeti Színház, azután a Belvárosi és Művész Színház-tröszt, ahol a színműirodalom klasszikusainak visszatérő uralmát és az európai általános színházkultúra új képviselőinek végső diadalát hirdetik, a háromszínházas, V í g-, Pesti-, R o y a I-Vígszínház érdekeltség, amely a jó középút (értsd: Magyar, angol és francia Bús-Feketét) teljes fenntartását vallja és a magában is tröszt Magyar Színház, mely ugyan nem harcol nyílt sisakkal1, hanem mint mozgékony rohamcsapat a könynyen előadódható meglepetésekre állította be haditervét. Az ő részéről van legkevesebb veszíteni való. Ö mutatkozott már a múltban is legrugalmasabbnak és nem kötelezte el magát semmiféle iránynak és műfajnak sem. „Felkészültségére" jellemző, hogy a szükséghez képest úgy klasszikus, mint mai operettet fel tud majd vonultatni, de színpadot tud majd adni a „társasági" szellemű Fodor Lászlótól a népieskedő Babai Józsefig minden rendű és rangú színmű szerzőnek, ha majd a helyzet éppen ezt kívánja. A Nemzeti Színház ismét nagy részt vállalt a gazdasági harcból, az elvieket illetőleg mégis legtöbbet ígérő s munkájában a határozottabb megújhodási törekvések mutatkoznak. Úgy a klasszikusok, mint a mai modern és nem modern művek irányában. A tisztább kép érdekében azonban azt is meg kell állapítani, hogy a kivitel eszközeit már kevésbbé tartjuk jónak. A szándék és a kivitelezés közötti elég nagy rés kitöltésére még sokkal több erőt, hitet és tudást kell felvonultatnia a Nemzeti Színháznak is. A mostanában sokat emlegetett második színész-vonal mind többször való szerepeltetése ideig-óráig jelenthet ugyan visszaesést, de határozott rossz akarat kell ahhoz, hogy ennek komoly jelentőségét tagadni lehessen. Ilyen szempontból sokkal kevésbbé reménytkeltő, amiről általában kevesebb szó
