Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Muhoray Elemér: Színház
esik, a második színpad-íróvonal fokozottabb szerepeltetése. Egyetlen nagy feladatot látunk: az új színpadi-játék kialakítását. Ha már a mát az új színházi kultúra elérkezéséig való átmeneti időnek tekintjük, — igen helyesen, _ akkor legfontosabb teendőnek az új játékformára való rátalálást tűzhetjük ki. Ez lehet leginkább független a múlttól és jelentől. (Akár a múlt értékálló, akár a jelen átmeneti jellegű színpadi művét vizsgáljuk, nem látjuk akadályát egy olyan előadásstílus kialakulásának, mely ezektől szinte független és az új drámairodalom jelentkezésének és megerősödésének legvalószínűbb boztosítéka.) A Nemzeti Színháznak meg van ehhez a teljesítéshez a színész anyaga és rendelkezésére áll minden más színpadi készség is. A Nemzeti Színháznak számbavehető ellenfele a Belvárosi és Művész-Színház-tröszt. Bárdos Arturék igen tekintélyes anyagi és művészi erők felett rendelkeznek. A Művész Színház a klasszikusok színházának készül nyilvánvalóan, de elég későn, Reinhardt hatásra. Az is nyilvánvaló, hogy Reinhardti-színpadi elgondolások és a reinhardti-játékstílusok magyarországi folytatása lesz itt a fő szempont. (Mi örülnénk legjobban, ha tévednénk.) Annál inkább megáll ez a feltevés, mert az ú. n. Bárdos-iskola céltalansága is nyilvánvalóvá vált már és az is, hogy hosszú évek alatt a színészfelfedezéseken kívül semmi maradandó nyomot nem hagyott maga után. A Belvárosi Színháznak bevallom nincsenek ilyen „újító" szándékai, bizonyos, hogy kevésszámú, de állandó közönségét a régi recept szerint szándékozik kiszolgálni. A színpad művészi megújulása szempontjából jelentékeny és számbajöhető változásra előreláthatólag a Víg-színház csoportnál sem számíthatunk. (Hacsak a Pesti és Royal Szín házak művészi vezetőinek nincsenek komolyabb szándékai. Persze még akkor is kérdés, hogy ezek a vezetők — Hegedűs Tibor ésTarnay Ernő — mennyiben kapnak szabadkezet.) Legvalószínűbb, hogy a francia eredetű, újabban francia-angol sémájú Vígszínház-iskola folytatódik majd mind a három intézményben. Az a Vígszínháziiskola, ami bizony Varsányi Irének, Hegedűs Gyulák, Fenyvesi Emilek és Ve.ndlrey Ferencek nélkül csak gépszerűen fontos és csak külsőségeiben hibátlan, de belső tartalomban, magában a lényegben nem tud már komoly értékelruivalót felmutatni és a megújhodás minden látható jele nélkül való. A Magyar Színház az utóbbi évek alatt inkább szerencsés
