Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Szalatnai Rezső: Magyar színház Pozsonyban 1936-ban

SZALATNAI REZSŐ:

MAGYAR SZÍNHÁZ POZSONYBAN 1936-BAN.

Mit írjunk arról a magyar színházról, mely 1936-ban itt szerepelt Pozsonyban? Hat héten át, júniusban és júliusban, játszott a nyugatszlovenszkói magyar színház, olykor két előadása volt naponként s mint a napilapok beszámolói kiemelték: aránylag jó anyagi eredménnyel. Két budapesti vendég is szerepelt végig az egész idény alatt: V a s z a ry Piri, aki az „Érettségi" Szalkay naccságáját és a „Légy jó mindhalálig" Nyilas Misijét alakította, meg Latabár Kálmán, a táncoskómikus, aki az operetteket és revüket akarta sajátos és pesti ízű commedia dell'arte-játékával élvezhetővé tenni. Rajtuk kívül Földes Dezső nyugatszlovenszkói vándorló társulata szerepelt, mely végigjárva a kerület kijelölt városkáit, mint a sivatag tevéje: szomjasan és megérdemelten mutatkozott be a „fővárosi színpadon", az oázisban. Itt aztán megtalálta a számítását mindenki: a direktor, mint üzletember, a színészek, mint az igényesebb publikum kielégítői, akik ezúttal a rádióban is szerepelhettek, mert a pozsonyi rádió magyar óráinak vezetősége júniusban és július első felében a magyar színház együttesét szerepeltette, igen helyesen, a hangjátékok előadásánál. Földes Dezső színpadán ezenkívül vendégként fellépett néhány pozsonyi színész is (pl. Hunyady Sándor „Három sárkányában"’ Ujriázy Nusi). Eljött a magyar társulat, színrehozta előadásait készséggel és szorgalommal s a „Dorozsmai szélmalom"-mal július 12-én befejezte 1935-36-os esztedejét. Ennyi a beszámoló szava, de mit írjunk hozzá, miféle bírálatot és megjegyzést az egészhez?

Hisz abban a pillanatban, amikor bíráló, ízlelő gondolattal emlékezünk reá, tüstént szétesik az a kép, amit most az olvasó tájékoztatására szőttünk. Egy ilyen közömbös beszámoló a maga adataival, neveivel, számjaival megadja azt á lírai képet, amit elvárunk tőle. Elolvassuk s tovább lapozunk. Rendben van, ismét elmúlt egy szezon s Földesék Földesék voltak megint. De ha szétszedjük emlékeinket a pozsonyi magyar színház 1936-os szerepléséről, akkor az egységes kép szétesik. Az élmény zavaró és bántó részekkel telik meg s elégületlenség, csalódás lesz osztályrészünk A pozsonyi hivatásos magyar színház és a csehszlovákiai magyar színjátszás kérdése különben is szellemi életünk legszomorúbb fejezetei közé tartozik. Talán nincs komoly értelmiségi ember, akinek ne fájna ez a szinte már látványosságszámba menő visszaélés a magyar kultúrával. Mert