Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza
FIEDLER JÓZSEF: MÁRIA LUJZA Trara... Trara ... Iratéra ... Kürt kurjantott és a kocsiis a lovak közé csapott. A nagy, sárga cséza huppanva rázkódott össze. Ahogy tovagördült, kiloccsant a víz az országúti pocsolyából. A kocsit melilett poroszkáló ló ijedtem ugrott félre és a rajta, ülő filaitiai császári tiszt ügyetlenül kapaszkodott meg a nyeregkápában. Bent a kocsiban kuncogva nevetett ezen a kis főhercegnő, a tizennégyéves Mánia Lujza, Ferenc osztrák császár leánya. Mióta tegnapelőtt elindúltak Budáról, már harmadszor történt meg, hogy reniten sk e de tt a ló a fiatal Bomlbélles gróf alatt. Most is, lám, majd hogy le nem vetette és úgy elszaladt vele, hogy semerre sem lehet látni fehér egyenruháját. A kis főhercegnő odaszorította arcát az ablak üvegéhez és kikémlelt rajta. Odakint azonban nemi látott mást, mint reménytelen novemberi esőt, elázott, barna szántóföldeket és lombjavesztett, barnatestű fákat. Visszadőlt megint a párnázott selyem ülésre. Egy pillanatra léhunyta szemét és összeszorította duzzadt, vörös ajkát. Ettől, mintha a homloka, mögé tolták volna, egyszerre maga előtt látta a> sdhönbrunnl kastélyt. A szobáját és azokat a furcsa kékesszürke színekben játszó alakokat is, azokon a gobelineken, melyek az anyja termeit díszítették. Emlékezett, hogy gyermekkorában mennyire félt tőlük. Különösen attól a zordarcú halásztól, aki, mintha kátyúba került volna, örökké egyhelyben tolta egykerekű talyigáját. És most mégis visszavágyott közéjük. — Mikor megyünk vissza Schönlbrunnba? Halkan kérdezte ezt és közben odafordult a mellette ülő udvarhölgyhöz. Könnyű, alig hallható hortyogás volt csak a válasz.
