Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Féja Géza irodalmi szemléje

Képeinek eredendő bája s olykor különös finomsága, könnyedsége Csokonaira emlékeztet. Páthosza,. érett >s tragikusízű hevülete a késő Vörösmartyt juttatja eszünkbe. Fodor immár a legjobb akikai mérhető. S a legnehezebb években, az „alkuvások és elígérések" korában mindnyájunk nevében és sokak helyett bátor s tiszta tudott és mert maradni.

KODOLÁNYI JÁNOS: A VAS FIAI.

Regény két kötetben.

Kodolányi legutóbbi regénye, a „Feketevíz" örvendetes epikai fordulatról tudósított. Szemhatára kiszélesedett, elbeszélő hangja dúsabib, többhúrúibb lett. Új regénye még érettebb munka s szép, komoly művészi erőfeszítésekkel és eredményekkel teli törekvés a „nagy regény" felé. Egyes részleteinek hatásától alig tudunk szabadulni, de az egészet, a „nagy kompozíciót" tekintve: Kodolányi mégiscsak a realista novella mestere marad. Másrészt pedig e könyv: menekülés. A történelmi regény és dráma divatja Kodolányit is elkapta. Igaz, hogy magasrendű művészetet csinált a divatból, de ez nem változtat a dologi lényegén és. érdemén. Mást vártunk tőle, aki első regényeiben s novelláiban a magyar realizmusnak szociális és komoly szociológiai távlatot adott. S bár a várakozónak nincsen joga követelnie, de viszont csalódásáról mégis be kell számolnia.

iKodolányi a tatárjárás korát, tatár harcosok, kun nomádok s magyar parasztok életét írja meg. Színvonalát tekintve: egyetlen történelmi regényünk, mely Móricz Zsigmond „Erdélye" mellé állítható. Móricz azonban a már szinte négy század óta írod almunkban nyugtalankodó Toldi-víziót, a magyar hős sorstragédiáját vetítette be regényébe s vitte nyugvópontra regényében-