Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Dr. Hazayné Pápay Margit: Visszatérés

DR. HAZAYNÉ PÁPAY MARGIT:

VISSZATÉRÉS.

John Dudics levelet kapott otthonról, a messzi Szlovenszkóból. Panaszos levél volt, felesége Zuzka írta szarkalábas betűkkel, sóhajok és könnyek nyomával fűszerezve. Nagy, nehéz életgondjait darabos értelmetlenséggel papírra kanmolá'szta és közbe, közbe üdvözleteket rakott bele a komáktól, a sógoroktól és külön, külön a három gyerektől, minden új elgondolás előtt oda írta, hogy tisztellek és csókollak hű asszonyod Zuzka, az Úr Jézus nevében Ámen.

Akármilyen nehezen, de Jóhn lassan még is kiböngészte a sorokból, hogy odahaza baj van, az asszony beteg, nem bír dolgozni, a munka sok, ház, földek, marhák, három gyerek, nincs ki gondját viselje. Ha nem segítsz rajtam, elpusztulok a sok munkában, — írja az asszony és John Dudics a tizenhatodik emelet egy kicsiny szobájában elgondolkozik azon, hogy is lenne, ha ő most haza menne? Úgy hozzá nőtt Amerikához, vagy Amerika nőtt hozzá, hogy mindenképpen nehéz lesz elhagyni. Hamarabb kellett volna erre gondolni, de ahogy az évek rohantak ebben az örökös hajszában, úgy tünedezett szivéből a honvágy, különösen most esett nehezére a hazatérés gondolata, amikor a gyári és bánya munkák után egy neki kiválóan alkalmas álláshoz juttatta a véletlen. Egy csikágói gyermekklinikán szolgai állást tölt be, s a maszatos öltönyeket felcserélte hófehér köpennyel és így fehérben mossa a fehér csempéket, fehér ágyakat és körülötte csupa kedves bébi, igaz, hogy nyögdécselnek, sírnak, de ha elmúlik fájdalmuk, kacagás csendül fel a rácsos ágyacskákból és ő olyan nagy örömmel szolgálja a kicsi betegeket.

De most az asszony beteg, a Zuzka. Tizenegy éve nem látta csak egyszer egy kis képet küldött, azon a