Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Dr. Hazayné Pápay Margit: Visszatérés

három gyerekkel van levéve, rá is írta a kép hátára ,;poltret". A kép rossz, ilyet Amerikában nem készítenek, csak otthon. Csak otthon! — sóhajt egy nagyot Jöhn és maga elé képzeli távoli hazáját, a kis falut, mely most minden nyomorúsági dacára is ragyogóan és csábítóan ködlött fel agyában.

A hőhullám teljesen elbágyasztotta Johnt és ezen a szabad délutánján átadta magát teljesen a levélnek és a visszaemlékezésnek, mert máskor nincs arra ideje, különben is lassan kilopództak agyából távoli hazájának emlékei s már csak olyan nagyszabású, gyors amerikai gondolatok kavarogtak benne, amit a mindennapi élet magával hozott. Most, hogy az izzadság forrásként csörgött meztelen felső testéről, az emlékezés elröpítette Csikágóból a ihűs Ciróka völgyébe, a fenyvesek alá, a rétekre s a Ciroka patak kristályos fodraiban fürödtek emlékei tizenegy év után. Csakhogy John Dudics sokat művelődött és finomodott a hosszú évek folyamán és belső meglátásai kifinomult formában hozták elő hazájának emlékeit.

Igen, egész jól visszaemlékszik a kis falúra, mely úgy tűnik fel a távo'ból, mintha tündén kezek tarka selymekkel belehimezték volna a széles hegy aljába, mert távolról mindég szépet mutatott a falu képe, kivéve az ó'mos esős novemberi időt, amikor füstös foszlányok szőtték át a falut, sírtak a fák és erdők, sírt az egész határ és vele együtt a szürke ég is mintha megsíratta volna ezt a szegény vidéket. Ez a siralmas kép nem tart soká John Dudics képzeletében, átcsapong a hőhullámon által, s a falú téli nyugalmát idézi fel, amikor a hó elfödi a göröngyöket, a hegyekre, mezőkre fehér szőnyegek terülnek és végtelen csönd borul a tájra, csak a kémények álmos füstje jelzi, hogy odalent élet van. Varjú seregek szállnak a falú fölött s egy egy vándor bandukol hazafelé. Még is tavaszszal volt legszebb a falú, amikor virágzó fáik selyme közé bújtak a kicsi szalmatetős házak, vidám munka