Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Farkas István: A sínek összehajolnak
ezt a szót ismételgetni, mert minden meddő, minden hiábavaló. Minden csak álarc, hogy az ügyesek, a szemfényvesztők mások bőrén élhessenek. Vagy minden jelszó ilyen szemfényvesztés? Ki tudja a jelszavak értelmét ma már megmagyarázni, amikor az adóhivatalnok az adónemek egyharmadát is alig ismeri?! — Hitler, Mussolini, Göbbels, Göring, Blum, Delbos, Edén, Franco, Abd el Kriim, Czech, Spiina, Gömbös, Echhardt — tolakodnak eléje az új nevek, s minden pillanatnyilag, hangzó név után egy-egy alak, egy eszme, egy faj jelenik meg a világos égbolton, mint óriási reklámkép. Aztán egy cikk az egyik kormány lapból: Hogyan dolgozik a két zsidó miniszter? Az olympiai beszámolók: Csík Ferenc világbajnok cselédkönyves orvos Magyarországon, de külföldre megy majd, hogy ne a világbajnokságért kapja jövendő állását. Messziről dübörög a vonat. Most megy át a nagy vashídon, három kilométerről idehallatszik a dübörgő hang. A híd megremeg és kényszeredetten viseli a száguldó terhet, mint a legtöbb ember kényszeredetten viseli az élet terhét. Mii lenne, ha most, négy-öt perc múlva odafeküdne a sínek elé? Észrevétlen közeledne a senkitől nem őrzött útszéli korlát felől, s egyszerre végét vetné minden kétségnek, amelyet egy gyalázatos század hintett el benne? Mit szólna hozzá a szegény mozdonyvezető, aki bizonyára a melegen őrzött vacsorára gondol, s a kis családra, amely már aludni ifog, amikor hazaér? Vagy mit szólnának hozzá az utasok, akik bizonyára a fővárosból jönnek, ki a börzéről, kii do Igavégezet len a főhivatalokból? Talán édesanya is utazik a vonaton, aki fiához jön látogatóba. Az megrettenne, ha hallaná, hogy valaki a vonat elé vetette magát. Vizsgálatot indítanának, sok ember éjjeli álmát megzavarná, s mindnyájan azt mondanák rá: — Bolond volt ez egész életében, nem is várhattunk volna tőle egyebet! A bolond!!!
