Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Isépy Nata: Indulás 1/2 6-kor

Ha nem, hát nem. Úgy is, mit várhatok én még az élettől? Mi (jöhet m’égi? Esetleg még nagyon sok ihoszszú esztendő láncolata, aminek minden pillanatát megmérgezi a förtelmes titok, amit nem lelhet elfelejteni. Hogy lehet ő meg önbecsülés nélkül? Más asszony... Igen, más asszony lehet rossz, csalhat, hazudhat, a feje tetejére állhat. De neki, — ó, neki nincs joga, csak kötelessége, mindig korrektnek, fedhetetlennek, tisztességesnek lenni. Tőle mást vár mindenki. Még salját maga is, — neki nem lehet így élni.

iEgy pillanatra belehasít: — Hátha nem is mennék Würdigerhez? Csak egyszerűen nyittatok egy szobát valami hotelben, becsukom magamra — azután — pohár víz mindenütt van... — De az életösztön beleszól és ő megembereli magát. — Mégis elmegyek. Nagyon jó lesz ez a megalázkodás! — Kell annak a nyavalyás büszkeségemnek egy alapos tisztogatás! Kegyetlenül és teljes meztelenségében fogom kiteregetni az öreg- előtt az egész mocskot. Azt is, hogy én azt az embert nem is szerettem, — de kellett a csókja, jól esett minden ölelése, éjjel alig vártam a halk, tolvaj kopogást az ajtómon és ollyan szenvedéllyel bújtam a karjába, ahogy az uraméiba soha! Csak azért, mert új volt, más volt, nem az uram volt! — Behunyt szemmel hajtja hátra a fejét. Az arcát lassan pirossal vonja be az emlékezés. A szája kicsit felnyílik és most olyan intenzíven érzi újra a részeg, forró, idegen száj csókját, hogy testén megint átfut a nemrég megismert remegés.

— Aítthiiszem, mégis megi kelti halnom. — Dünnyöoi fásultan és az önkénytelen önsajnálat most már neki is könnyeket prései a szemébe.

Peter Drolíingen úgy érzi', hogy merev, de érzékeny üvegből van az egész teste, — a keze is üveg1, de tele idegekkel. A legkisebb érintésre elpattan.

Rá feszü l a volánra', néha a fékhez kap, a lába gépiesen táncol a gázpedál és a lábfék között. Nem