Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Isépy Nata: Indulás 1/2 6-kor
— Bolond banda! Ha kirándulni; mennek, miiért nem rendelik le a vacsorát? — — Kis podgy ásszal mentek, holnapra biztosan itthon vannak megint. — A boy fiatal és egy kicsit írígyl'i az elszáguldott autó négy utasát. Jó lenne egyszer így nekiindulni! A kis vörössel! Jószágé, izgató teremtés. Kár, hogy a bécsi úr már elhappolta a többiek orra élői. Minden az uraknak! A boy ebiben a pillanatban válik vörös kommunistává. Az autó lihegve nyeli a kilométereket. Az alig pár négyzetméternyi helyen összezsúfolva négy életsors. Négy szerencsétlenség. Mlint egy második Noé bárkája, ahol csak azok szedődtek össze, akiknek valami nagyon súlyos lelki fekélye támadt. Pneumatikon rohanó menlheiy az élet nyomorékjaival. Megesik néha, hogy egymástól ennyire különböző és a kétségbeesésben mégis ennyire hasonló sorsok egyszer egy kis helyen véletlenül összetalálkoznak. Eszeveszetten száguldanak. Liselotte asszony más körülmények közt már hisztérikusan sikoltozna. De most keveslli a gyorsaságot. — Hátha Papa nincs is otthon?! — Mi lesz, ha társaságban vannak valahol? — Gondolatban megszámolja a pénzét. Van nála annyi, hogy azonnal vonatra üljön. 9.20-kor indul egy. És holnap sürgönyileg átküldheti Arthurnak. — Arthur! Szélhámos, csaló, gazember! Ezzel éltem én 5 évig egy fedél alatt! Rendben van, most az egyszer segítek rajta, de amint elsimul a botrány, azonnal elválok tőle. — Hamisító! — Egy hamisító felesége! — Pfuj, botrány! — És dühös könnyek marják a szemét. Azaz talán nem is a könnyek, mint a lemállott szempilla-festék. A vörös asszony lethargiikus csendben, gépiesen ismétli az agyába ragadt szót: — Nabukodonozor. .. —Nabukodonozor... — Nem halt meg! Nem igaz! Él! — De hogy?! — Mit csináltak
