Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Isépy Nata: Indulás 1/2 6-kor

Kérdőn néz rá. Aztán megy tovább feltartóztathatatla­nul. Eszébe villan, hogy ezzel a jónövésű fiúval ő már csókolózott eszeveszett, őrült ölelésben. Mikor Is? Tegnap? Egy éve? Egy másik életében? Most nem érez iránta semmit. Levegő. Megy fel a lépcsőn. Egy idegen lépcsőn. Furcsa feljáró, egészen más, mint amin naponta járt. Megmagyarázhatatlan következe­tességgel egy hattagú szó kaparászik az agyában. Képtelen szabadulni tőle. Fogalma sincs, hol hallotta, vagy olvasta. Úgy morzsolja, ismétli gépiesen, mint egy varázsigét, amitől minden jobb lesz. — Nabukodonozor ... Nabukodonozor... — Ha egy­általán bírna gondolkozni, tudná, hogy a zenekari1 me­nükártyán látta, mint első számot: „Nyitány a „Nabuko­donozor" c. operából." De az agya nem engedelmes­kedik, különös zűrzavar motollái benne, amin keresz­tül látja ugyan a dolgokat, de tudatosan felfogni nem képes. — Meghalt. — Egy kis szikira szakad ki a melléből és visszapattan, mint a bumeráng, hogy jól fejbevág­ja. Megáll a folyosón. A lélegzetét is visszatartja. Egy parányi hangot les, talán valami1 ajtó mögül, csak egy cseppnyi nyöszörgést, hogy él! — Rettenetes! Úgy látszik, meg fogok őrülni. — Tovább megy a szobája felé. — Itt várom a hangját? Mikor talán a Lukácsban már... — Nem megy tovább a gondolat, e'nyeli az édeskés zűrzavar a fejében. A garázsban most új nő jelenik meg. Magas, fiús, Diana-arcú modern nő. Simára lefésült barnahajú, szo­lid és egészen tisztességes asszony. Emlékeztet Brigit­­te Helimre, ahogy ott áll dermedt nyugalommal az aj­tóihoz támaszkodva. A hangja is tökéletesein nyugodt, csendes cseppekben szórja a szavakat: — Minden attól függ, hogy ma estére bent lehessek. Droliiingen hallgat. Nem lehet tudni, egyáltalán hall­ja-e? Csavar, olajoz, srófokat szorít, de mindezt egyet­len szó nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom