Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Isépy Nata: Indulás 1/2 6-kor
— Megjegyzem, ha nem vihet be Péter, az se nagy baj. Legalább lesz egy kis szenzációja holnap reggel ennek az unalmas fészeknek.— Vá lat von. Nem pózol, a hangjában inkább egy kis felszeg öröm csendül, hogy rájött erre a remek megoldásra. Igen, ez nagyszerű. Ha az öreg Würdiger professzor olyat mond, ami... No igen, akkor litt a megoldás. Azaz inkább ott, — fent, az éjjeli szekrény fiókjában, érintetlen tubusban, 20 dib 1 grammos pasztilla alakjában. Megkönnyebbülten sóhajt. — Pont féil hatkor indulok. — Most Péter tompa hangja fűrészel. Bánja Is ő, hogy hányán ülnek hátul az autón?! Ketten? öten? Százan? — Csak a vonatot, a 9.20-as vonatot e'érni! Különben... A Sima barna fej bóllint. Engedelmesen megy fel valamit becsomagolni. Mert ma éjjel ott kell aludni. Egész nyugodtan gondolkozik. A kis necessaire elég lesz. — Frau Liselotte Kaufmann! Frau Liselotte Kaufmann! — A boy hangja átlható-élesen sivít végig a terraszon. — Expresse! Frau Liselotte Kaufmann! A dancing room ajtajában kis világos szőkeség jelenük meg. Még ki van fulva a tánctól, platina hajából pár tincs az arcába hullott. Egyszerűen félrefújja a szeméből kancsalit is mellé, mert tudja, hogy ez jól áll nevető, pikáns arcához. — Jelen! Hier! Hier! — És lihegve nyúl a levél után. Enyhén molett, hajlamos a hízásra. Na dohát ez az Ein tänzer, ez egész elsőrangú ifogyókura. Már iis leadott 2 kiló 60 dekát. Esküszik rá, hogy a legeredményesebben fogyaszt napi 3—4 óra tánc! A levelet feltépi türelmetlenül, — elkényeztetett kis lénye nem tűri, hogy hátráltassák. Olvas. Csak olvas, elerőtlenedve, kábán, arcán valami furcsa csodálkozással, olvas, — azután tovább is ott áll. Szája, a mákszemnyi rouge-ifolt felnyílt, a szeme tétován jár
