Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Kiszáradt ember a nyárban
Egyedül’ maradtak: Erazmus és felesége. Két fia a világban volt. Éva aludt. — Hozd a, vacsorát- Mit főztél? — Danázsolt levet csipettel. Erős csípői szélesen mozogtak: hét gyereket hordtak ki azók a csontok. Élnek is, meg is haltak. A barna lében iliustán ringott a lámpa árnyéka. És a csillagok, világok csak forogtak a falu fölött. A falu mellett ifolyott a folyó. Köröskörül margarétás rétek terültek el, a horizontig síkság volt. Fűzfák, bokrok és gyornos utak között élt a falu. Éppen a falu másik végében lakott Tóbi. Rozsból, búzából, bogyókból főzte a pálinkát és.azt árusította.. Olyan nyári-kaimiradféle helyisége volt, amelyikben a libák és a tyúkok ültek, de néha esténkint máshová kergették az állatokat, ilyenkor a falusi emberek ittak ott. Ez volt az olcsó, titkos kiskocsma a faluban. Erazmus arrafelé ment, látta, hogy fent vannak, — Benézek egy decire, — mondta magiának. A kamrában vagy hatan ittak: legények, emberek. Erazmus is leült, pálinkát kért, melyet már hozott is a fél szem: Tóbi, akinek szemét kivágta eqy kard. A libák nyugtalanul gágogtak a félszerben, mert ott ismeretlen volt nekik a hely. Tóbi csak hordta a pálinkát. — Jól megcsináltad a félszemeddel? — Jól bizony. Tessék, micsoda karcos! — A! Előkerült a húzósharmonika, az ajtón lányok is voltak, táncolni akartak, de csak senki sem kezdte. Krákog.tak, köhögtek az emberek. Erázmtis i's a torkát vakarta, de a marás csak nem szűnt. — Mi van ebben a pálinkában? — kérdezte Erazmus. — Mi az Isten csudája csíp ennyire? — Nagyon mar ez a. pálinka, te Tóbi — mondja egy legény. — Mikori rozsból csináltad te ezt?